A 2-es típusú cukorbetegség esetén – több mint 95%-ban – orális antidiabetikumokkal (vércukorcsökkentő tabletták) kezdjük a kezelést. (Kivétel az igen magas – 20 mmol/l körüli – vércukorszint, amikor inzulin adásával normalizálják az állapotot, ezután ilyen esetekben is általában tablettára váltunk.)
1. Vércukorcsökkentés orális antidiabetikumokkal
Bármely eszközzel történő vércukorcsökkentés célja, hogy a vércukorszint:
- éhgyomorra és étkezések előtt: 4–6 mmol/l között,
- evés után 1 órával: 6–9 mmol/l között
- evés után 2 órával: 5–8 mmol/l között maradjon és
- a 3 havonta mért HbA1c-szint 7% alatt legyen.
Ezen értékek felett azonnal tovább kell lépni a terápiában.
Mai tudásunk szerint a különféle készítményeket igen hamar kombinálni szükséges egymással, mert csak ily módon sikerülhet fenntartani a jó vércukorszinteket. A legtöbb cukorbeteg esetében elérkezik az az idő, amikor tablettákkal már nem lehetséges a megcélzott vércukorszintek fenntartása, és ilyenkor életfontosságú az inzulinkezelés valamely formájának bevezetése. Ennek az oka nem az, hogy a beteg szervezete már „megszokta” a tablettákat, hanem az, hogy a 2-es típusú diabétesz progresszív megbetegedés, melynél az inzulinelválasztás folyamatosan csökken, ezért minden erőfeszítés ellenére egyre kevésbé hatékonyak a vércukorcsökkentő tabletták.
2. A különféle vércukorcsökkentő tabletták hatása
- Legfontosabb készítmény a metformin, amely fokozza a májban és az izmokban az inzulin hatását, nem okoz hipoglikémiát, viszont az esetek kis hányadában kellemetlen mellékhatásai (főként hasmenés) lehetnek. Létezik 500, 850 és 1000 mg-os kiszerelésben. Van egy minimális mellékhatással járó készítmény is, mely 500 mg-ot tartalmaz és hatása 24 óráig elnyújtott. A metformin szokásos adagja 1x vagy 2x 850 mg, 2×1000 mg, maximális adagja 3×850 mg, főétkezések után célszerű bevenni.
- A szulfanilureák fokozzák az inzulin elválasztását, ezért túladagolva hipoglikémiát is okozhatnak. Két fő képviselőjük a gliclazid és a glimepirid. A gliclazidból a jövőben csupán a 24 órás hatású változatot forgalmazzák, melyből naponta egyszer kell bevenni reggeli után 1–4 tablettát. A glimepirid 2, 4 vagy maximum 8 mg-os adagban szintén naponta egyszer, reggeli után alkalmazandó. Korábban széles körben szedték, ma már visszaszorulóban vannak a glibenclamid készítmények.
- A glinidek szintén fokozzák az inzulin elválasztását, de ez a hatás nagyon erős és csupán 3–4 órán át tart. Ezért közvetlenül evés előtt kell bevenni őket. Két fajtájuk van forgalomban, a repaglinid és a nateglinid. Valamivel ritkábban okoznak hipoglikémiát, mint a szulfanilureák. További előnyük, hogy ha egy étkezést kihagynak, nem kell bevenni a glinid tablettát sem.
- Az akarbóz gátolja a szénhidrátok felszívódását és ezáltal csökkenti az étkezés utáni vércukrot. Fő mellékhatása a fokozott bélgázképződés. Önmagában szedve nem okoz hipoglikémiát. Az akarbózt közvetlenül a főétkezések előtt 50 vagy 100 mg-os adagban kell bevenni.
- A glitazonok, így a rosiglitazon és a pioglitazon fokozzák az inzulin hatását a májban és az izomban. Ezáltal jelentős mértékben csökkentik a vércukrot. Létezik metforminnal kombinált és glimepiriddel kombinált változatuk is. A rosiglitazont naponta 2×2, vagy 2×4 mg-os adagban kell reggeli és vacsora után bevenni. A pioglitazon adagja napi 1×30 mg. A kombinációs készítmények több erősségi fokozattal készültek. Alkalmazásuk nem javasolt szívelégtelenségben és májelégtelenségben.
- A gliptinek a legújabb, 2008-ban fogalomba kerülő, DPP-4 enzimgátló készítmények. Képviselőik a sitagliptin és a vildagliptin. Mindkettő a bélben keletkező úgynevezett inkretin hormonok szintjét emelik és fokozzák az inzulin elválasztását. Nem növelik a testsúlyt.
A különböző hatásmechanizmusú vércukorcsökkentő tablettákat egymással lehet kombinálni. Ez alól csupán a szulfanilurea és a glinid kombinációja kivétel.
Leggyakrabban metformint szulfanilureával, szulfanilureát akarbózzal kombinálnak, de a jövőben egyre gyakrabban kerül sor glitazon és más készítmény, illetve készítmények együttes adására is. Hasonló lesz a helyzet a gliptinekkel, melyek minden más készítménnyel kombinálhatók. Inzulinnal általában csupán a metformint adjuk együtt, kivéve a napi egyszeri, lefekvés előtt alkalmazott, elhúzódó hatású inzulint, amikor nappal folytatják a szokásos kombinált tablettás kezelést is.
Bármely, a már alkalmazott vércukorcsökkentő tablettához adott további készítmény a HbA1c-szintet csupán 0,5-1,5%-kal képes csökkenteni. Tehát ha a 7% alatti HbA1c-szintek fenntartására törekszünk, akkor 8,5-9% feletti HbA1c-szintek esetében már célszerűtlen újabb vércukorcsökkentő tabletta hozzáadása a korábbi kombinációhoz. A szükséges mértékű vércukorcsökkenés minden ilyen esetben csupán az inzulintól várható.
