Az egészségügy elárulása

Cserben hagyja a kormány a frontvonalban dolgozókat. Külföldi sajtószemle: Dr. Eric J Topol, a Medscape főszerkesztőjének véleménycikke.

2020 beköszönte az amerikai orvosokat, ápolókat és egészségügyi szakdolgozókat mélységesen kiégve, rekord méretű klinikai depresszióban és öngyilkossági statisztikákkal érte. Sőt mi több, ez nem korlátozódik az Egyesült Államokra, éppenséggel ugyanis globális szintű kiégést is diagnosztizálhattunk volna. Ám ekkor még sejtelmünk sem volt arról, hogy az egészségügyre ezek után csak még sötétebb idők várnak.

2019 decemberében halálos tüdőgyulladás járvány indult el a kínai Vuhanból. Január 5-én a patogén szekvenálását követően megállapították, hogy egy újfajta koronavírusról van szó, ami a SARS-CoC-2 elnevezést kapta. Az első amerikai Covid-19-megbetegedést Seattle-ben regisztrálták, január 21-én, pusztán 24 órával az első dél-koreai beteget követően.

Első fázis: a „csendes” járvány

Dél-Koreától eltérően – ahol rögtön tömeges tesztelésbe kezdtek a WHO eszközének segítségével – az USA úgy döntött, hogy saját tesztet fejleszt ki a Járványvédelmi és -megelőzési központban (CDC). Ám ez a teszt nem bizonyult megfelelőnek – mindez pedig csupán egyetlen botlást jelentett a kormány által elkövetett számtalan másik között. A megfelelő teszt hiányában 50 nap telt el az első beteg felbukkanása és az amerikai tesztelések megkezdése között.

Na de miért is olyan nagyon fontos mindez?

Ezalatt a közel két hónap alatt ugyanis számtalan pácienst kezeltünk pneumoniával és légúti tünetekkel az ország sürgősségi osztályain és háziorvosi rendelőiben. A Covid-19 diagnózisának felállítása hiányában, még ha gyanakodtunk is a betegségre, a pácienseink – tudtukon kívül – sok egészségügyi dolgozót megfertőztek. Mindemellett ugyanebben az időszakban a feltételezések szerint nagyjából 30 százalékos volt az aszimptomatikus fertőzöttek előfordulása, ami pedig tovább eszkalálta az egészségügyi dolgozók kockázatát.

Az összehasonlítás kedvéért érdemes ránéznünk a koreai adatokra. Február során az ázsiai államban több mint 75 ezer tesztet végeztek el (szemben a 352 amerikai esettel), valamint betartották a WHO összes jó gyakorlatra vonatkozó útmutatását, azaz a tömeges tesztelést, a fertőzöttekkel kapcsolatba került összes személy felkutatását, valamint a fizikai távolságtartás betartatását.

Amerika a fentiek közül egyet sem követett. Ehelyett a döntéshozók sorozatban bólintottak rá rosszabbnál rosszabb intézkedésekre, amikkel nem csak az átlagpopulációt, hanem az őket ellátó egészségügyi szakembereket is komoly veszélybe sodorták.

Mindeközben Dél-Koreában szinte leküzdötték a járványt és az egész világ a megközelítésük csodájára járt. Pedig nemcsak ők reagáltak megfelelően a fenyegetésre. Atul Gawande összefoglalása szerint Szingapúr és Hong Kong is remekül adaptálta a WHO irányelveit, köztük az egészségügyi dolgozók védelmét. Mindkét államban előírták a maszkok kötelező használatát az összes beteginterakció során. Ez a gyakorlat már sejteti, hogy mi is lesz az amerikai lépések második nagy bukása.

Második fázis: háború, töltények nélkül

Habár Seattle volt az első esetklaszter, március elején nagyszámú teszteletlen betegnél azonosítottak koronavírus-fertőzést. Ennek nyomán aztán világossá vált, hogy milyen felkészületlenek a kórházak a személyes védőfelszerelések, intenzívterápiás ágyak és lélegeztetőgépek tekintetében.

A maszkok súlyos, gyakorlatilag megmagyarázhatatlan hiánya több szerzőt is fontos cikkek megírására sarkalt. Farhad Manjoo írása például azt a címet kapta, hogy „Miképp fogyott ki 75 centes maszkokból a világ leggazdagabb országa?”. Dr. Megan Ranney és munkatársai pedig a New England Journal of Medicine-ben írták le tapasztalataikat a személyes védőfelszerelések és lélegeztetőgépek hiányával kapcsolatban.

Olyan helyzet alakult ki tehát, ahol azt várták el az egészségügyi dolgozóktól, hogy maszk nélkül, esetleg napokig egyazon a maszkot használva, minden további védőfelszerelés nélkül dolgozzanak. Nota bene itt a 75 centes sebészi maszkokról és nem az N95-ös, aeroszolcseppeket kiszűrő maszkokról beszélünk.

Az eszközök megosztása nem csak az orvosok és ápolók jussa lett: némely intenzív terápiás osztályon több beteg osztozik egyetlen lélegeztetőgépen. Ezek mellé számadatot állítva: több százezer, sőt, közel egymillió lélegeztetőgépre lesz szükségünk, ám az egész országban van összesen 160 ezer belőlük.

Önmagában is elég rossz, hogy az Amerikai Egyesült Államokat teljesen felkészületlenül érte a járvány, mégpedig olyan mértékben, hogy felfoghatatlan mértékű a hiány a nélkülözhetetlen forrásokból. Ám a helyzet ezután csak rosszabb lesz. Széles körben gyakorlat, hogy a kórházi vezetés befogja azok száját, akik nyilvánosság elé állnának az aggodalmaikkal. Több dolgozót megbüntettek vagy egyenesen ki is rúgtak, miután hallatták hangjukat a témában.

A második szakaszban ezalatt folytatódott a tesztelés teljesen lelkiismeretlen hiánya. Mindez azt is jelenti, hogy az egészségügyi munkaerő szisztematikus tesztelése is várat még magára, pedig őrületes szükség volna rá.

Harmadik szakasz: megfertőződött és elhunyt kollégák

Dr. Li Wenliang

Dr. Li Wenliang

A 33 éves Li Wenliang volt az egyik első vuhani doktor, aki a járványról beszélt. Február 7-én hunyt el. Ám nem ő volt a legfiatalabb kínai orvos, akit elveszítettünk. Xia Sisi, 29 éves gasztroenterológus szervezete 35 napnyi küzdelem után adta fel a harcot.

Március 11-én azonban Trump az ovális irodájában úgy fogalmazott, hogy a fiatal és egészséges emberek gyorsan és teljesen felépülnek majd.

Március végéig bezárólag 54 olasz kollégánk hunyt el és a legsúlyosabban érintett lombardiai területen az egészségügyi dolgozók ötöde igazolhatóan megfertőződött. Most, ahogy egyre több olyan gócpontnak számító amerikai városban, mint Boston és New York, sorra érkeznek a pozitív koronavírustesztek az egészségügyi dolgozóktól, a fiatal orvosok végrendeletírással és saját temetésük megszervezésével foglalkoznak.

A Covid-19-nek elviekben nem kellene halálosnak lennie a fiatalokra nézve, mégis fiatal orvosok és ápolók haldokolnak jelen pillanatban is. Többfajta elmélet is létezik arra, hogy ez miért van így, ezek közül pedig talán a legtalálóbb a vírusterhelésé, azaz a Covid-19-nek való tömeges kitettségé.

Mivel az egészségügyi dolgozók a legsúlyosabb betegekkel kerülnek kapcsolatba – gyakran megfelelő védőeszközök nélkül –, a hatalmas vírusterhelés még a fiatal orvosok immunrendszerét is megbéníthatja, mielőtt a megfelelő immunválaszt tudná adni a fertőzésre.

Az, hogy az orvosok és ápolók a vírus áldozatává válnak, több mint tragikus: a legtöbb elhivatott kollégánkat ugyanis szükségtelenül, csupán a tesztelés hiánya és a nem elérhető védőeszközök miatt veszítjük el.

Náluk is sokkal magasabb azonban azok száma, akik csak időlegesen esnek ki a fertőzés miatt. Ez teszi ki a másik rosszul felmért exponenciális növekedési görbét: mivel minden egyes orvos, ápoló, intenzív terápiás orvos, mentős és egyéb ellátó több tíz, akár több száz betegről gondoskodik minden egyes nap, úgy egyetlen kolléga kiesése is őrületes csapást mér a szakemberhiányra: akár Covid-19-fertőzöttek, akár más betegek ellátásáról is van szó. Nem tudunk annyi orvostanhallgatót beállítani a csatasorba, ami ezt kompenzálhatná; és nem csak az emberszámról, hanem a szakmai tapasztalatról is beszélek.

A koronavírus-járvány menedzselése a huszonegyedik századi Amerika legtragikusabb közegészségügyi katasztrófájaként vonul majd be a történelembe. Az áldozatok száma felülmúlja nemcsak szeptember 11-ét, hanem számos más tömegszerencsétlenség mértékét is. Amire pedig mi az orvosi közösségen belül emlékezni fogunk, az talán az lesz, ahogy az országunk cserbenhagyott minket épp akkor, amikor a legnagyobb szüksége volt ránk.

(A fenti tragikus eszmefuttatás felveti néhány magyarországi párhuzam gyanúját: nálunk – szemben pl. a szomszédos Szlovákiával, – nem erőltették a maszkok viselését, pedig azokat a beszerzési lehetőségek hiányában otthon is bárki elkészíthette volna. Akkora szarvashibák sorozatát, melyet a világ legdrágább egészségügyének és leggazdagabb államának vezetői – gondoljunk csak Trump elnök nyilatkozataira – elkövettek, nálunk eddig szerencsére sikerült elkerülni, de az egyes fontos lépések megtételénél mi is késlekedtünk, hibáztunk. De az is lehet, hogy máris előreszaladtunk, gondolva itt a kórház ágyak 60%-ának kiürítésére, melyek remélhetőleg soha nem fognak megtelni koronavírusos betegekkel. Eddig szerencsére egyetlen magyar egészségügyi dolgozó sem hunyt el a fertőzés miatt, de a folyamatosan változó helyzetre tekintettel egy-egy időpontban, így most április közepén is, még semmit sem tudunk biztosra venni. Tehát csak reménykedhetünk a legjobbakban és abban, hogy a jövőben sokkal kevesebb hibát fogunk elkövetni és a magyar emberek mindenképpen komolyabban fogják venni a vírus elleni védekezést – a referáló megjegyzése.)

(Forrás: Medscape, 2020 április 15.)

Kép: Image by Leo from Pixabay

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie

Összes tiltása
Összes engedélyezése
Send this to a friend