Átlagemberként január 11-e egy dátum, melyhez esetleg valamely családtag, barát születés- vagy névnapja kötődik. Nekünk, diabéteszes gyermekek szüleinek ezen a napon hálával telik meg a szívünk és bizonyosan eszünkbe jut az, hogy közel 100 évvel ezelőtt először kapott inzulint egy gyermek, biztosítva ezzel az Életet számára. Sokféle világ- és emléknap van a naptárban, erről azonban a világhálón hullámzó információtenger sem áraszt el naprakész eseményekkel, hírekkel.
Személyes élmények hatására a békéscsabai Kölcsey Utcai és Ligeti Sori Óvoda óvodapedagógusai úgy gondolták, hogy a nagycsoportosok heti programjába mindenképpen beépítik a Gyermekdiabétesz Nap-ról történő megemlékezést.
Miért gondolták, hogy ez fontos? Óvodáskorban a gyerekek igazmondók, nyitottak és elfogadók. Természetesen kezelik a velük együtt cseperedő, diabéteszes kisgyermek állapotát: a vércukormérések időpontjait számon tartják, jelzik annak időszerűségét. Türelmesen, önkéntesen és rugalmasan alkalmazkodnak ahhoz a mozgástempóhoz, melyet a kisfiunk aktuális vércukorszintje megkíván. Megszokták, hogy az étkezések időpontjai nem mindig esnek egybe a normál óvodai napirenddel, az elfogyasztott étel típusa sem egyezik meg minden esetben a menzai fogásokkal. Alkalmazkodnak, befogadnak, elfogadnak, barátkoznak. Elfogadják az diabétesz által megkövetelt szigorú szabályokat, teszik ezt őszinte lelkesedéssel, gyermeki naivsággal.
Fenti jeles nap alkalmából célzottan vettük „górcső alá” a diabéteszt és a gyermekek értelmi szintjének megfelelően a tudományos oldaláról közelítettük meg.
A gyerekek figyelmének fenntartása érdekében interaktív módon, pedagógiai módszerek segítségével vezettük be őket a cukorbetegség rejtelmes világába. A testrészeket felállva mutatta mindenki saját testén, hol rejtőzik a hasnyálmirigy. A normál tartományba tartozó értékeket kopogva, tapsolva, ujjacskákat kinyitva vagy behajtva – az óvó nénik aktív közreműködésével a megszokott módon – vésték buksijukba a gyerekek. Megismerkedtek a családunk plüss hétpettyes katicájával, akit azonnal barátjukká fogadtak.
A Dr. H. Nagy Katalin által vezetett gyermekdiabétesz-gondozó csapata rendelkezésünkre bocsátotta a diabétesz-edukációhoz használatos szemléltető eszközeit, így lehetőség nyílt arra, hogy ezeket kézbe vegyék az ovisok. 21. századi gyerekként gyakorlottan kérdezgettek azok működéséről, a digitális kijelzők, távirányítók, sípoló hangok világában nyitottan fogadták az újabb információmorzsákat a diabétesz kezelés jelenlegi legmodernebb készülékeiről. Okosan meg is állapították, hogy bizony mekkora segítség ez ahhoz képest, amikor még nem álltak rendelkezésre ezek a szerkezetek.
Zárásként az óvó nénik vezetésével körjátékot játszottak, felcsendültek a jól ismert katicás gyerekdalok, a hétpettyes ünnepünk tiszteletére. A kör közepén a ragyogó mosolyú „ünnepelt” állt, aki egy titkos kívánságot gondolhatott ki magában, melynek valóra válását a többiek 3X-os hangos HURRÁ-val segítették, majd mind átölelték kicsi cukorbeteg pajtásukat és egymást.
Az óvodai életből kilépve, a mindennapok kisgyermekek által is jól ismert élethelyzeteibe helyezve igyekeztünk az óvó nénikkel együtt bemutatni a cukorbetegséget. Minden felmerülő kérdést őszintén és alaposan megbeszéltünk. Egy dologban mindenki egyetértett: vannak bizony nehéz helyzetek, esetleg fájdalmas szúrások és kőkemény szabályok is, de az a gyermek, aki ezt nap, mint nap véghez viszi: igazi Hős!
Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen az óvoda vezetője és az óvó nénik – akik tetteikkel is sugározzák a feltétel nélküli elfogadást, szeretetet – felismerték: cukorbeteg kisfiunk jelenléte kiemelt nevelői hatással bír a többi gyermek számára, hiszen megismerkednek és mindennap használják az elfogadásnak, egymás segítésének, a „másság” tolerálásának képességét. Odafigyelést, türelmet és szeretetet tanulnak. A gyerekek a hétköznapi rutinból adódóan, valamint az óvodapedagógusok által közvetített szemlélet megerősítésével empatikus és elfogadó felnőttekké válnak, akik gyermekeiket hitelesen nevelik majd a hátrányos megkülönböztetés ellen.
Diabéteszes gyermek édesanyjaként a lelkem megnyugodott, hisz láthattam: kiegyensúlyozott, szerető légkörben, biztonságos és felszabadult körülmények között telnek a felejthetetlen ovis évei Ádámkának. Együtt van jelen Terike óvó néni, Juditka óvó néni és Györgyike dajka néni teljes empátiája, segítő szándéka, fáradhatatlan gondoskodása, kifogyhatatlan türelme és szeretete.
A gyerekekkel történő beszélgetés vidám kicsengésű volt, ünnepléssel zártuk a közös délelőttöt.
3X-os HURRÁ!
- mert az inzulin közel 100 évvel ezelőtti felfedezése óta a cukorbetegséggel együtt lehet élni!
- a folyamatosan fejlődő eszközöknek köszönhetően kontrolláltabbak és könnyebbek a mindennapok!
- mert hisszük, hogy minden diabéteszes gyermek titkos álma egyszer valóra válhat!
Lagziné Remeczki Andrea
