Az inzulinadagoló automatizálás legújabb fejleményei a hibrid zárt hurkú rendszerektől a teljesen zárt hurkú pumpákig: működés, korlátok és jövő.
A jelenlegi automata inzulinadagoló (AID) rendszerek
Az AID rendszer egy inzulinpumpából és egy folyamatos glükózmonitorból (CGM) áll, amelyekhez olyan algoritmus párosul – gyakran okostelefon-alkalmazásban –, amely lehetővé teszi az eszközök kommunikációját és az inzulinadagolás automatizálását. Míg az ilyen rendszereket leggyakrabban az 1-es típusú cukorbetegek használják, a bizonyítékok arra utalnak, hogy az inzulinnal kezelt 2-es típusú cukorbetegek számára is előnyösek lehetnek.
Napjainkban az összes, kereskedelemben kapható AID-t hibrid zárt hurkúnak (Hybrid Closed Loop; HCL) nevezik, és működésükhöz különböző mértékű felhasználói hozzájárulás szükséges. Ez adagolási hibákhoz vezethet, különösen az étkezés és a testmozgás kezelésekor. A jelenlegi, szubkután beadott, gyors hatású inzulinok még mindig nem elég gyorsak ahhoz, hogy megakadályozzák az étkezés utáni glükózkiugrásokat, míg a nem tervezett testmozgás túl gyorsan csökkentheti a glükózszintet ahhoz, hogy a rendszer korrigáljon.
E korlátozások ellenére a mostani HCL rendszerek minden korábbinál jobb glikémiás kontrollt érnek el, és folyamatosan fejlődnek. Ugyanis a mesterséges intelligencia alkalmazásával egyre intelligensebb algoritmusok alkothatók. Ezáltal ezek a rendszerek egyre jobbak és egyre okosabbak lesznek.
Az AID technológia fejlődése
Az AID fejlődése 2013-ban kezdődött el, miután az Egyesült Államokban először engedélyezték a Medtronic pumpás CGM rendszerét, amely felfüggesztheti az inzulin adagolását, ha a vércukorszint egy bizonyos szint alá csökken. Ezután következett a „prediktív alacsony glükózszint-felfüggesztés” funkció a Medtronic 640G-s pumpájával. A közelmúltban az olyan rendszerek, mint a Medtronic 780G, automatikusan korrigálják a magas glükózszintet. Némely rendszerek csak azt igénylik, hogy étkezéseknél a szénhidrátmennyiség bevitele helyett csak jelezni kell az étkezést, valamint a fizikai aktivitást.
Az Egyesült Államokban jelenleg hét AID rendszer van kereskedelmi forgalomban, amelyek mindegyike különböző algoritmusokat használ, és eltérő automatizálási képességekkel rendelkezik: Medtronic 670G és 780G, Omnipod 5, Tandem Control IQ, Beta Bionics iLet, Tidepool Loop és Sequel Twiist. Az első négy Európában is elérhető, ahol két másik, a CamAPS FX és a Diabeloop DBLG1 is jóváhagyást kapott. A Diabeloop kivételével mindegyik alkalmazható hat évnél idősebb betegek esetében.
A korlátok ellenére az AID egyre inkább az 1-es típusú cukorbetegek standard kezelési eszközének tekinthető. 2025. március 18-án a Diabetes Technology & Therapeutics folyóiratban közzétett, „cselekvésre ösztönző felhívás” tartalmazza, hogy az AID-ot minden betegnek fel kell ajánlani az 1-es típusú diabétesz diagnosztizálását követően vagy röviddel azután, vagy pedig dokumentálni kell a kórlapban, hogy miért nem ezt választották. A dokumentumban azt is leszögezték, hogy a konkrét eszközt az egyes betegek körülményei, preferenciái és szükségletei alapján kell kiválasztani, és a nemzeti egészségügyi rendszereknek biztosítaniuk kell az AID rendszerekhez való korlátlan hozzáférést.
Az Ausztráliában végzett CLOSE-IT (Closed Loop Open SourcE In Type 1 diabetes) vizsgálatban androidos telefonon egy nyílt forrású algoritmust használtak Dexcom G6 CGM-mel és Ypsomed inzulinpumpával 75, 1-es típusú felnőtt diabéteszesnél. A bevezetési időszakot követően a betegeket véletlenszerűen besorolták az ún. FCL- vagy a kontroll, ún. HCL-csoportba. Az FCL-protokoll nem igényelte a szénhidrát kézi bevitelét, kivéve, ha a vércukorszint több mint egy órán keresztül meghaladta a 15 mmol/l-es szintet. A kontroll HCL-csoport ugyanazt a rendszert használta, de szénhidrátszámlálást és kézi bevitelt igényelt. Mindkét csoport tagjai hasonló mennyiségű szénhidrátot fogyasztottak.
Az elsődleges eredmények: a 3,9–10 mmol/l-es céltartományban a 155–168. napon a HCL-csoport betegei az idő 69, az FCL-csoport betegei 66%-ot töltöttek, ami nem tekinthető számottevő különbségnek. Egy másodlagos végpontnak a HbA1c szintet tekintették, mely csaknem azonos (6,8, illetve 6,9%) volt a két csoportban. Egyik csoportban sem lépett fel súlyos hipoglikémia. Ezt az eredményt a nagyon agresszív algoritmusnak tulajdonították.
A CamAPS HS algoritmus gyorsabb hatású aszpart (Fiasp) inzulin felhasználásával végzett kétközpontú, randomizált, keresztezett 2. fázisú nyílt vizsgálatban 24 serdülő vett részt, akiknek a HbA1c szintje 7,5% fölött volt. Két nyolchetes FCL-periódus – manuális szénhidrátbevitel nélkül – 45,2%-os céltartományon belüli tartózkodást eredményezett szemben a CGM által irányított standard inzulinpumpával kezeltek 32,3%-os céltartományon belüli időtartamával. A különbség szignifikáns volt. A nem ideális értékeket a serdülőkor magyarázza. Az FCL mellett szól azonban az a tény is, hogy az azt használókat mentesítette a komoly gyakorlati és pszichés terhek alól, miközben javította az étkezésük minőségét.
Az eszközökön túl egy „ökoszisztéma”
Egy kutató a zárt hurkú technológiát olyan „ökoszisztémának” nevezte, amely túlmutat az eszközökön és az algoritmusokon, beleértve az adatportálokat, a klinikai támogatást, a távfelügyeletet, az ellátás kezelését, a betegbiztosító általi finanszírozást, a beszerzést, a képzési anyagokat, a bevezetési folyamatot és az ügyfélszolgálatot. Ezek mind azok a szempontok, amelyek hozzájárulnak a zárt hurkú rendszer sikeréhez. Ha valami kiesik ebből, akkor minden meghiúsul. Ez egy összetett probléma, amellyel a gyártóknak és a közösségnek is foglalkozni kell. A legfőbb cél, hogy az 1-es típusú cukorbetegek hozzájuthassanak olyan rendszerekhez, amelyeket szeretnének, és amelyek számukra a legmegfelelőbbek.
(Forrás: Medscape, 2025. április 9.)
Megjelent: DiabFórum magazin 2025/2 – május (8-9. oldal)
