Amerikai, kanadai, ausztrál és svéd gyermek-diabetológusok és közegészségügyi szakemberek (Ogle G és munkatársai: Pediatric Diabetes, 2018) a Nemzetközi Diabétesz Szövetség (IDF) irányelveinek figyelembevételével, szakirodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján a gyermekdiabétesz-gondozás minőségének három szintjét határozták meg.
A besorolás legfontosabb szempontjai az inzulinhoz, a vércukormérő készülékekhez, a HbA1c méréshez és a szűrővizsgálatokhoz való hozzáférés lehetősége, valamint az volt, hogy részesülnek-e a gyermekek és szüleik diabétesz edukációban, valamint foglalkoztatnak-e a gondozók dietetikust és pszichológust.
1. Minimális ellátás
A minimális ellátás legalsó szintjén az inzulinkezelés (ha egyáltalán rendszeres az inzulinellátás) napi két (többnyire előkevert) inzulin adásából áll, vércukor-, HbA1c- mérés és edukáció nélkül, a gondozást diabetológiai tapasztalatokkal nem rendelkező felnőtt-belgyógyászok vagy általános gyermekorvosok végzik. Az ilyen szintű ellátás katasztrofális következményekkel jár. Sok gyermek már a diabétesz felismerésekor meghal a későn felismert ketoacidózis miatt, később pedig hipoglikémia és ketoacidózis következtében, valamint nagyon hamar jelentkeznek a szövődmények. A HbA1c szint (néhány szakirodalmi adat alapján) 12 és 14% között mozog. Számos afrikai ország sorolható ebbe a kategóriába.
2. Közepes szintű ellátás
A közepes szintűnek minősíthető ellátás során a gyermekek naponta többször kapnak inzulint, lehetőség van otthoni vércukorvizsgálatra és részesülnek bizonyos diabétesz edukációban. A vércukorvizsgálat általában napi 2-3 mérést jelent és az inzulin többnyire nem analóg, hanem humán inzulin (a cikk szerzői emlékeztetnek arra, hogy a humán inzulin helyettesítése analóg inzulinnal önmagában nem jár a HbA1c szint csökkenésével). Az ellátásnak ezen a szintjén fecskendők és injekciós tűk használatát ajánlják a költségesebb pen-ek, és az ezekben használatos, ugyancsak drágább inzulinpatronok helyett. A közepes szintű ellátás már feltételezi a szövődmények szűrővizsgálatát is. A HbA1c szint 8,0–9,5%. Sok fejlődő országban ilyen szintű az ellátás. A halálozás az első csoportéhoz (minimális ellátás) viszonyítva már lényegesen kisebb, Üzbegisztánból és Bolíviából például 1000 gyermek közül átlagosan évente kettő elvesztését jelentették.
3. Teljes körű ellátás
A teljes körű ellátás követi a Nemzetközi Gyermek Diabétesz Szövetség (ISPAD) kezelési irányelveit, illetve ennek az egyes országok speciális viszonyait figyelembe vevő finomított, módosított változatát. A gondozást végző egészségügyi csapatban a gyermek-diabetológus szakorvos mellett szakdolgozó: edukátor, dietetikus és pszichológus is van. Az inzulinkezelés a bázis-bólus elvek alapján történik (pen vagy pumpa), és biztosított a napi 4-5 vagy ennél is több vércukormérés, valamint a folyamatos szöveti glükózérzékelő használata. Az átlagos HbA1c szint tartomány 6.9-8,5%. A rendszeres szűrővizsgálatok (szövődmények és társbetegségek) a gondozás integráns részei, és országos regiszter követi a diabétesz-gyakoriság, illetve az anyagcsere helyzet hosszú távú alakulását. A fejlett és „gazdag” országok többsége képes ilyen szintű ellátást nyújtani. Bizonyos megkötésekkel (például a folyamatos szöveti glükózérzékelő használata egyelőre sajnos csak limitáltan lehetséges), hazánk is tulajdonképpen ezek közé sorolható.
Dr. Ogle és munkatársai hangsúlyozzák, hogy az úgynevezett teljes körű ellátást nyújtó országok sem lehetnek elégedettek, a gyermekek jó része ezekben sem nem éri el a HbA1c célértéket (<7%, illetve egyes gazdag országokban <6.5%). A megvalósítandó feladat az, hogy minden gyermek (és nem csak a nagyvárosokban, nagyobb gondozó központok közelében élők) hozzájuthasson a teljes körű és színvonalas ellátáshoz.
Prof. Dr Soltész Gyula
Megjelent: DiabFórum Magazin 2018/5. – december (24. oldal)
