A serdülő- és gyermekkori 2-es típusú diabétesz gyakorisága, kezelése

A 2-es típusú diabéteszre hajlamosító legfontosabb tényező a gyermek- és serdülőkorban is az elhízás és a mozgásszegény életmód. A rizikó bizonyos etnikai kisebbségi csoportokban fokozott és a szülők 2-es típusú diabétesze is rizikótényező.

A betegség gyakoriságával kapcsolatban Farsani SF és a holland Utrechti Egyetem munkatársai 2013-ban egy hosszú és részletes közleményben (Diabetologia 56:1471–1488) áttekintették és elemezték az addig megjelent összes vizsgálatot. A gyakoriság óriási földrajzi és etnikai változatosságot mutatott, 0%-tól(!) 5.3%-ig terjedt. A gyermek és kamaszkori 2-es típusú diabétesz leggyakrabban az amerikai Pima indiánok és afro-amerikaiak között fordul elő és legritkább az európai fehér bőrű lakosságban.

A Pediatric Diabetes szaklap idei júniusi számában két közlemény is olvasható ebben a témában. Andreas Neu német gyermek diabetológus és munkatársai a dél-német Baden Würtenberg tartományban 2004/2005-ben, majd tíz év elteltével 2016-ban mérték fel a 2-es típusú diabétesz előfordulását a 20 évnél fiatalabb korcsoportban. 32 gyermek és 266 felnőtt diabétesz gondozónak küldtek kérdőívet, amelyet minden gyermekcentrum és a felnőtt gondozók 43%-a töltött ki. A gyakoriság a 10 év során nem változott, az első felmérés során 0.023%, tíz év múlva pedig 0.024% volt. A 2-es típusú diabéteszes gyermekek többsége valamelyik etnikai kisebbségi csoporthoz tartozott (afro-amerikai, hispániai, ázsiai, csendes-óceáni szigetekről származó és amerikai Indián).

Amed S és munkatársai a kanadai British Columbia tartományban végeztek felmérést 2002/2003-ban és 2012/2013-ban. Itt a gyakoriság tíz év alatt 0.009%-ról 0.021%-ra, mintegy kétszeresére nőtt.

Mindkét utóbbi felméréssel kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy mindkettőben a gyakoriság a már gondozás alatt álló, tehát kezelt gyermekek számát jelenti. Tekintettel arra, hogy a 2-es típusú diabétesz (szemben az 1-es típussal) hosszú ideig tünetmentes és felismeretlen maradhat, a valódi gyakoriságot tükröző pontos adatok csak szűrővizsgálatokkal nyerhetők.

Gyermekkori 2-es típusú cukorbetegség – hazai adatok

Hazánkban a tünetmentes, de diabétesz szempontjából fokozott kockázatú serdülők körében az elmúlt másfél évtizedben három szűrővizsgálat is történt. Az elsőben tünetmentes elhízott debreceni kamaszokban glükózterheléses vizsgálatot végeztek (Kosaras É. és munkatársai Gyermekgyógyászat 54:19-26, 2003). 18%-ukban volt kimutatható a glükóztolerancia csökkenése és a gyermekek 1.1%-a bizonyult 2-es típusú diabéteszesnek. Hasonló eredményt adott egy pécsi vizsgálat is (17.3% illetve 1.9%) (Erhardt É. és Molnár D. Scand. J. Nutr. 48:155–160, 2004).

Egy harmadik vizsgálatban hatszázhatvan, 12–18 éves, az általános gyermekgyógyászati praxisban megjelenő serdülő vett részt. A kockázatfelmérést (az Amerikai Diabétesz Társaság ajánlása alapján összeállított kérdőív) követően a fokozott kockázattal rendelkező serdülők (túlsúly plusz 2 további kockázati tényező jelenléte) esetében éhomi plazma glükóz-meghatározást és glükózterheléses vizsgálatot végeztek (Barkai L. és Madácsy L.: Orvosi Hetilap 42:1742-1747, 2010). 16 (5,61%) esetben a glükózintolerancia valamilyen formáját igazolni lehetett: 4 esetben (1,40%) magasabb éhomi vércukrot, 5 esetben (1,75%) magasabb éhomi vércukrot és a glükóztolerancia csökkenését, 6 (2,11%) esetben a glükóztolerancia csökkenését és 1 (0,35%) esetben 2-es típusú diabéteszt.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a gyermek- és serdülőkori 2-es típusú diabétesz gyakorisága Európában és hazánkban nem nagy, messze elmarad az egyes tengerentúli országokban, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban megfigyelt gyakoriságtól. A megelőzés szempontjából a legfontosabb teendő az egészséges életmód és táplálkozás.

Serdülőkori 2-es típusú diabétesz kezelése

A 2-es típusú diabétesz kezelésére a serdülőkorban jelenleg két gyógyszer törzskönyvezett (írható fel receptre), az inzulin és a metformin. A metformin felnőttkorban már hosszú idő óta a diabétesz kezelésének egyik hatásos gyógyszere. Azt is megfigyelték, hogy a diabéteszt megelőző úgynevezett prediabéteszes állapotban alkalmazva, képes volt késleltetni a diabétesz kialakulását is.

Az Amerikai Diabétesz Társaság júniusi kongresszusán Kirsten J Nadeau doktornő és munkatársai ismertették legújabb vizsgálatukat, amelybe 91 elhízott kamaszkorú gyermeket (kevesebb, mint egyharmaduk fehérbőrű) vontak be. Átlagos életkoruk 14 év, testtömeg indexük 37,7 kg/m², HbA1c szintjük 5,7% volt. 60%-uknál csökkent glukóztoleranciát észleltek, 40%-uk 2-es típusú diabéteszes volt, kevesebb mint hat hónapos időtartammal. Többségük (77%) a vizsgálatot megelőzően semmiféle kezelést nem kapott, 23%-uk részesült Metformin kezelésben.

A vizsgálat kezdetén, valamint a kezelés 12. és 15. hónapjában glukózterhelést és a béta-sejtek inzulintermelő képességének mérésére ún. „hiperglikémiás clamp” vizsgálatot végeztek.

Véletlenszerű válogatással a kamaszokat két csoportba sorolták. Az egyik csoport 12 hónapon keresztül napi kétszer 1000 mg Metformint kapott, a másik csoport pedig először három hónapig heti 2 alkalommal glargin inzulint (olyan adagban, hogy a vércukorszint 4,4 és 5,0 mmol/l között maradjon), majd 9 hónapig Metformint, az első csoportba soroltakénak megfelelő adagban. A lemorzsolódás minimális volt, a kamaszok többsége (91 közül 84) fegyelmezetten fejezte be a tizenöt hónapos kezelést.

A két csoport átlagos éhezési vércukorszintje, HbA1c szintje, testtömeg indexe és glükóztoleranciája mind a kiindulási időpontban, mind a vizsgálat 12. és 15 hónapjában hasonló volt és a béta-sejtek működése mindkét csoportban romlott a vizsgált periódusban. Sajnálattal kellet tehát a vizsgálóknak megállapítania, hogy kamaszkorú 2-es típusú pre-diabéteszesekben és diabéteszesekben – ellentétben az eddigi felnőttkori megfigyelésekkel – a béta-sejt működés romlását sem Metforminnal, sem inzulinnal nem lehetett megelőzni. Ennek oka nem ismeretes, de feltételezhető, hogy a 2-es típusú diabéteszhez vezető kórfolyamatok kamaszkorban agresszívebbek, mint felnőttkorban.

Prof. Dr. Soltész Gyula

Megjelent: DiabFórum Magazin 2018/3. – augusztus (20-21. oldal)

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie

Összes tiltása
Összes engedélyezése
Send this to a friend