Jelenlegi CGMS vizsgálat (szenzorvizsgálat) elemzésünk alanya – a Dcont.hu-hoz hasonlóan – egy önmagát nagyon rosszul kezelő beteg, ezúttal férfi. H. Csaba 1971-ben született és 22 éves korában, 1993-ban lépett fel nála az 1-es típusú diabétesz. Kezdettől fogva én gondoztam, ami annyit jelent, hogy 24 éves kudarcsorozatot tudhatok magam mögött.
Csaba a húszas éveiben sportolt, többek között sportlövő volt. Ezt a diabétesz fellépte után se hagyta abba. Később menedzseri feladatot vállalt az apja vezette családi vállalkozásban, mely nagyon sok és rendszertelen elfoglaltsággal jár. Diabétesze kezelésében és életvitelében Csaba maximálisan öntörvényűnek bizonyult és nagyon ritkán és akkor is mindig csak részben fogadta meg tanácsaimat. Ami életvitelét illeti, a reggeli étkezést rendszeresen kihagyja és naponta csak kétszer eszik, délben és vacsorára, utóbbi a főétkezés nála. Állítása szerint ezt azért teszi, hogy ne hízzon. Az már másnapra tartozik, hogy a reggeli elhagyása minden szempontból – még a vércukor szintek alakulása szempontjából is – a lehető legrosszabb stratégia.
Csaba kezdetektől fogva az inzulint naponta ötször adagolta, kezdetben humán később liszpro és glargin inzulinokat használt. HbA1c szintje soha nem csökkent 7,5% alá, de legtöbbször 8–9,5% között ingadozott. Ez nem változott akkor sem, amikor felcsatlakozott a Dcont.hu-ra és nem háromhavonta, hanem havonta kommunikáltunk. Az utolsó letöltése tavaly márciusban volt, ennek utolsó havi értékei láthatók az 1. ábrán. Jellemzőek a magas értékek szinte minden napszakban, mind étkezések előtt, mind étkezések után, egyesek megközelítik a 30 mmol/l-es határt is. Javaslatomra Csaba a tavalyi év második felében beszerezte a FreeStyle Libre Flash szöveti glukózmonitorozó rendszert és azóta szinte folyamatosan használja a szenzort. Ezzel egyidejűleg Csabát glargin inzulinról a 300 E/ml-es glarginra állítottam át, melyből naponta egyszer, lefekvés előtt adagol 35 E-et.
A legutóbbi 28 napos vizsgálatsorozat összesített eredménye látható a 2. ábrán. Ezen az egyes napok görbéi igen széles határok között ingadoznak, a vércukrok jóval 10 mmol/l fölött mozognak, csupán a déli órákban mutatnak csökkenő tendenciát.
Egy augusztusi egyhetes görbe sorozaton (3. ábra) látható, hogy Csaba a liszpro inzulint – már amikor nem felejtette el bejelölni – zömmel nem az étkezésekhez, hanem a magas szöveti glukózértékek korrekciójára alkalmazta, ennek a mennyisége többnyire napi 13–33 E között ingadozott, ami a szokásost messze felülmúló változékonyságot jelent és biztos, hogy nem a jó anyagcserevetésre utal.
A 300 E/ml töménységű glarginból napi 35 E-et adagolt. A vércukrok alakulásában nem lelhető fel semmilyen tendencia, kevés hipoglikémiás érték mellett zömmel a magas tartományban mozognak. Ennek felel meg a szenzor által jósolt 8,2%-os HbA1c érték is. Ilyenkor felmerül a gyanú, hogy kevés a bázisinzulin adagja, de Csaba hiányos adatbevitele (4. ábra) miatt – hol jelölte a többlet inzulin adással végzett korrekciót, hol nem, az étkezéseket többnyire egyáltalán nem jelölte – ez pillanatnyilag nem dönthető el.
Az eredmények tükrében két dolgot kísérelek meg: először is rábeszélni Csabát arra, hogy naponta reggelizzen és próbáljon kissé rendszeresebb életvitelt bevezetni, közel azonos étkezési időpontokkal, másodszor emelje meg 2-4 E-gel a 300 E/ml töménységű glargin inzulin adagját és nézzük meg ennek az eredményét. Ha mindez nem „jön be”, akkor leszögezhetem, hogy Csaba esetében kidobott pénz a folyamatos szöveti glukóz vizsgálat.
Dr. Fövényi József
Megjelent: DiabFórum magazin 2017/4 – október (24-26. oldal)