A nyaralási szezon közeledtével a Vanderlich Egészségcentrum szeretné az olvasókat egy gasztronómiai utazásra hívni. Dr. Winkler Gábor, Gézsi Andrásné, Dr. Baranyi Éva szerzőhármas Gasztronómiai világkalauz című könyvének segítségével. Szeretnénk betekintést adni a világ konyháinak jellegzetességeiről, az alapanyagok sokszínűségéről és arról, hogyan tudjuk diétánkba beilleszteni a nemzeti fogásokat. Utunkat a dél-európai országok konyháival kezdjük, melyek a mediterrán étrend alapjain nyugszanak, az első: olasz konyha.
Mediterrán étrend
A mediterrán étrend, mint fogalom egy amerikai táplálkozás-élettan kutató (Axel Benjamin Key, 1904–2004) nevéhez fűzhető, aki a 20. század második felében több tanulmányt is írt a régió étrendi jellemzőiről. Megfigyelte, hogy a krétaiak körében sokkal kisebb az aránya a szív- és érrendszeri betegségeknek, mint más iparilag fejlettebb területeken.
Az Ókori étkezési kultúráról fennmaradt leletekből informálódni tudunk az étrendi sajátosságokról. A Babilóniai Birodalom ékírásos emlékei, valamint az egyiptomi írásos emlékek az alábbi nyersanyagokat említik: halak, rák, kagyló, datolya, egyéb gyümölcsök, lencse, bor, sör, articsóka, spárga, lótuszgyökér és mag, papiruszhajtás, olaj és tej. A Római Birodalomban a társadalmi különbségek az étkezésben is megmutatkoztak. A szegényebb családok főtt gabonaféléket és hüvelyeseket fogyasztottak. A tehetősebbek asztalán többféle étel is megtalálható volt: saláta, articsóka, tök, vörös és fehér cékla, alma, körte, szilva, cseresznye, őszibarack, datolya, füge, dinnye, szárnyasok, angolna, lepényhal, tintahal, rákok, kagylók. Italként bor és kecsketej fogyott. Rengeteg féle fűszert használtak: kömény, ánizs, koriander, ruta, lestyán, menta, kapor, méz, nádcukor, olívaolaj. A nagy birodalmak mellett, az térség étrendjére hatással volt még az észak-afrikai törzsek időszakos jelenléte is.
Napjainkban a mediterrán étrend öt alappillérét szoktuk kiemelni:
- gabonafélék
- zöldségek, gyümölcsök
- halak, tenger gyümölcsei, baromfi (vörös húsok ritkán)
- olívaolaj
- jó minőségű vörösbor
A fűszerezés gazdag, előszeretettel használják a zöldfűszereket: bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, oregánó, kapribogyó, hagymafélék, bor- és almaecet. Az extra szűz olívaolaj a legjobb minőségű olajuk, forgalomban van a szűz olívaolaj és a legrosszabb minőségű „sansa” (promace, orujo), ami oldószeres technológiával készül, 1% olívaolaj tartalommal.
A sok zöldség, gyümölcs, vörösbor, valamint a kevés vörös hús és állati zsiradék miatt, az étrend magas antioxidáns tartalmú – ellensúlyozza az oxidatív anyagcsere-folyamatokat; bizonyítottan csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések rizikóját; 2-es típusú cukorbetegség esetén javítja az inzulinhatást.
A mediterrán étrend országonkénti sajátosságait, 4 ország bemutatásával tekintjük át: olasz-, spanyol-, portugál-, és görög konyha.
Olasz konyha
Eredete, ahogy fent említettük, az Ókorig nyúlik vissza. Valamint rengeteg lelet maradt fenn Pompeii (i.sz. 79) feltárásakor is, melyből kiderül, hogy a tehetősebb családok gyakran 100 személy ellátására alkalmas konyhákat működtettek. Az étkezéseknek fontos társadalmi és gyakran politikai szerepe volt. A szegényebb rétegek étrendje nagyban eltért a gazdagokétól. A 4–5. században (Nyugat Római Birodalom és bukása idején) a gasztronómia kis időre háttérbe szorult. A térségben germán, longobárd, normann és arab, később francia és osztrák hatások érvényesültek, a pápai állam aszkézise és a hedonizmus egyaránt jelen volt. Körülbelül a 15. században kezdett kialakulni egy egységes szokásrendszer, köztük kiemelendő a toszkán konyhaművészet.
Jelenleg Olaszország 20 régióra bomlik, helyenként eltérő szokásokkal, de a fő vonal ugyan az: 3 fő étkezés, a hangsúly az ebéden és a vacsorán van. Ezekre az étkezésekre jellemző az előétel. Ez rendszerint zöldség- vagy halkrém fűszeres, olajos kenyérrel; pármai sonka sárgadinnyével, saláták, tenger gyümölcsei, párolt articsóka, spárga, töltött cukkini vagy padlizsán. Az első fogás általában valamilyen tészta étel (északon rizotto, polenta – puliszka). Olaszországban közel 600 féle tészta található meg a boltokban. Csupán csőtészta változatokból 11 félét sorol forrásunk. A tésztákat gyakran öntetekkel, szószokkal tálalják sült vagy reszelt sajttal, a töltött fajtákhoz darálthúst, halat, zöldségeket használnak. A tészták készítéséhez hagyományos- vagy makaróni-, ill. durum lisztet használnak. Egy másik közkedvelt csoport a sült tészták – pizza, calzone, focaccia. A margherita alappizzát Szavojai Margit királynőről nevezték el (1851–1926). A calzone a töltött-borított pizzákat jelöli, és a focaccia mozzarella nélkül készült változatokat jelöl. Pizzát legtöbbször nem a főétkezéshez fogyasztanak. Az északi tartományokban a tésztafélék helyett a változatos ízvilágú rizottókat részesítik előnyben. Leveseket rendszerint vacsorára fogyasztanak, többnyire tésztával és sajttal tálalják.
Legnépszerűbbek a zöldségleves – minestrone és a húsleves – brodo (marhahús, kolbász, sonka). Főételként párolt/nyárson sült húsokat fogyasztanak – marha, borjú, bárány, szárnyasok. Sertés, nyúl, vadak ritkábban kerülnek asztalra. Mellé a zöldségeket főzés után vajban átsütik. A különböző, friss salátáknak is nagy hagyománya van. Rendszerint olajjal, citromlével vagy borecettel tálalják. Minden nálunk ismert fűszert használnak, kivétel a pirospaprika. Előszeretettel a rozmaringot, oregánót, kapri bogyót, sáfrányt. Valamint meg kell említenünk még a pesto-t, (jellegzetes fűszerőrlemény, melynek alapreceptjében bazsalikom, hagyma van, de sokféle változat ismert – zöld, paradicsomos stb.) melyet elsősorban mártásként, tésztákra tesznek.
Befejező fogásként gyümölcs, sajt, ritkán édesség jellemző. Nálunk is népszerű édességük a tiramisu (északon epres, málnás változatban), tejpuding (pannacotta), profiteroll (csokoládés, krémes golyó), zabaglione (Marsala bor, tojássárgája és tejszín), gyümölcskosárkák és a fagylalt. Legutoljára kerül felszolgálásra az olasz feketekávé (espresso, cappuccino, macchiato).
Főleg az esti étkezés jellemző kísérője a bor – legnépszerűbb a chianti-cuvée – száraz vörösbor, több fajta szőlőből készül. De minden régiónak megvan a maga jellegzetes bora. Jellemző még a mandulabor (vinoalamandorla, ízesített fehér bor), prosecco (száraz, gyöngyöző fehér bor), grappa (záró italként, szőlő párlat) és az amaretto (mandula likőr).
Mint azt a mediterrán diétánál említettük, az olasz konyhának kedvező élettani hatásai vannak. Magas rost, flavonoid és antioxidáns tartalmú, mely a nagy arányban fogyasztott friss vagy minimálisan hőkezelt zöldségeknek és gyümölcsöknek, gabonaféléknek, fehér húsoknak, halaknak, mértékkel fogyasztott jó minőségű boroknak köszönhető. Azonban itt is jellemző az elhízás, mely általában a mennyiségekre vezethető vissza, valamint arra, hogy napi 3 kávé elfogyasztása jellemző az ott lakókra, amit rendszerint sütemény is kísér – amaretti (keserű mandulás), baci di dama (asszonycsók, csokis golyó), cantucci (mandulás keksz).
Ha cukorbetegként, vagy fogyókúra alatt Olaszországba látogatunk, akkor elsősorban a halakból, zöldségekből, húsokból válogathatunk szabadon, a tésztafélék fogyasztásában tartsunk mértéket, a desszertek fogyasztását pedig próbáljuk csak a kóstolásra minimalizálni.
Forrás: Dr. Winkler Gábor, Gézsi Andrásné, Dr. Baranyi Éva
Gasztronómiai Világkalauz, SpringMed Kiadó
Hagyományos olasz receptek a Vanderlich Egészségcentrum weboldalán»
