„A táborozással hármas célkitűzést igyekeztünk megvalósítani. Az igazi kikapcsolódás mellett a tábori együttlét és a közös programok a legjobb lehetőséget kínálták a hatásos egészségnevelés, a diabetes edukáció megszervezéséhez is. Végül a sok mozgás, az egészséges, diétás nővér által összeállított étrend és nem kevésbé a felszabadult, vidám gondtalan élet és a hangulat következtében a diabeteses állapot javulását is vártuk”.
A fenti idézet az Orvosi Hetilap 1980-ban megjelent cikkéből származik (Soltész Gyula, Dizseri Tamás, Gálfi Ilona és Kardos Mária: Diabeteses gyermekek nyári táborozása. 121. évfolyam, 45. szám, 2769-2770. oldal). A közlemény a Barta Lajos professzor (Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekklinika) nevéhez fűződő első hazai gyermektáborozás (1966) újraindítása idején íródott. 1980 nyarán az orfűi tó melletti táborozást a Pécsi Tudományegyetem Gyermekklinikája szervezte. Az akkori idők viszonyait jól jellemzi két körülmény. Vércukormérő készülék még nem volt, az anyagcserehelyzet megítélését a reggeli és esti vizeletcukor vizsgálat segítette, kiegészítve a limitáltan rendelkezésre álló Dextrostix vércukor-csíkkal, ami egy színskála felhasználásával segített a vércukor durva megbecslésében. Edukációs segédanyag hiányában az Oxfordi Gyermekklinikáról kölcsön kapott filmet (ami egy 11 éves diabos fiú életét mutatja be) színes videokazettán rögzítettünk és szinkronizáltunk.
Az elmúlt közel 40 esztendőben országszerte sok gondozó szervezett nyári (és téli) táborozásokat, amelyek egy részéről ismételten beszámoltunk.
A táborozás két különleges, speciális formája a győriek által az újonnan diagnosztizált kisgyermeket nevelő családok részére rendezett Törp tábor Szépalmán és a Bátor Tábor Hatvan mellett.
Talán a legnagyobb számú, gyermeket (100–150) egy-két hetes turnusban a Balatonlellei tábor fogadta a nyolcvanas években, ahol az orvosi ellátást a pécsi és szegedi gondozó munkatársai biztosították. A lellei tábornak a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) gyermeküdülője adott otthont, ahol egyébként nem diabéteszes úttörők nyaraltak (ld. fotók).
Cikkünk aktualitását a közmédia 2018. december 16-i „Jónak lenni jó” műsorfolyama (és a megelőző médiakampány) adta
A jótékonysági kampány célja az volt, hogy adományokat gyűjtsön az 1-es típusú cukorbeteg gyermekek és fiatalok táboroztatására. A 10 részes, egész napos program megismertette a közönséget a gyermekkori 1-es típusú diabétesszel, a diabos gyermekekkel és családjukkal.
Négy városból (Budapest, Eger, Győr és Gyula) helyszíni tudósításokat is láthattunk, ahol a helyi gyermekdiabétesz gondozók és az őket segítő alapítványok érdekes, ötletes műsorokat készítettek a gyermekek számára. Testvérlapunk különszáma, a DIABETES Junior részletes tudósítást közölt az eseményről.
A műsor családokon keresztül mutatta be a diabos gyermekek életét. Mintegy 30 gyermek szólalt meg és beszélt arról, hogyan éli meg diabéteszét. Számos szülő a kamera előtt emlékezett vissza a diabétesz felismerésének körülményeire. Megrendítő és szívszorító történeteket hallottunk. A hét éves Patrikot a balatoni nyaralásból félkómás állapotban vitték haza és orvoshoz. A 11 éves, aktív sportoló Dávid fáradékonyság miatt kereste fel a sürgősségi osztályt, ahonnan saját lábán ment tovább az intenzív osztályra, mint kiderült 62 mmol/l volt a vércukorszintje. Az egyéves Zoé furcsán lélegzett, ezért először tüdőgyulladásra gondoltak. A másfél éves Márk egyik reggel nem volt ébreszthető, a szülők mentőt hívtak, kórházba szállítás során 36 mmol/l vércukorszintet mértek. A kétéves Tiát egy ideje már nehezen javuló középfülgyulladással kezelték, pénteken látta orvos, hétfőn reggel otthonában leállt a légzése, újra kellett éleszteni. Hosszan tartó intenzív osztályos kezelés és rehabilitáciő lett az elkésett diagnózis következménye. A kilenc éves Barnabás édesanyja az orvosi rendelőben látta meg a Szurikáta Alapítvány plakátját, ami a diabétesz tüneteit mutatja be, és ennek alapján saját maga ismerte fel gyermekének cukorbetegségét. Zoé családjának másik városba kellett költöznie, mert gyermeküket egyetlen óvoda sem fogadta be.
Felléptek és megszólaltak 1-es típusú diabétesszel élő, országosan ismert felnőttek is, köztük Hevesi Tamás énekes, aki több évtizedes diabos tapasztalatait osztotta meg a nézőkkel, szorgalmazva a vércukor-érzékelők mielőbbi teljes körű egészségbiztosítói támogatását.
A kampány rendkívül sikeresnek bizonyult, a gyermekkori diabétesz ügye eddig soha nem látott nagy nyilvánosságot kapott, és több mint 131 millió forint gyűlt össze. Ennek közel negyede, mintegy 120 ezer (egyenként „250 forintot érő”) telefonhívásból (13630), ami jól mutatja azt, hogy ez a nemes cél milyen széles tömegeket mozgatott meg.
Az eddigi információk szerint az összegyűlt pénzből a gyermekek az Erzsébet Alapítvány zánkai gyermeküdülőjében táborozhatnak majd vasárnaptól péntekig tartó turnusokban és családi hétvégeken, illetve az ország több helyén szervezendő napközis táborokban.
Helyesbítés:
A kampányban felajánlott 131 millió forintból végül 90 millió forint került befizetésre. Az összegyűlt pénzre az ország bármely területén (nem a Zánkai Erzsébet-táborban) megrendezésre kerülő táborok szervezői (diabétesz gondozók, civil szervezetek) pályázhatnak.
Ettől a pénztől függetlenül idén az Erzsébet táborok keretében elérhetővé vált több turnusban is az Élménytábor diabéteszes gyermekek számára, illetve aug. 2-4 között Családi Erzsébet-tábor a Sportos Cukorbetegek Egyesületével együttműködve.
(2015/4. számunkban részletesen ismertettük a diabéteszes gyermekek táborozásának történetét.)
Prof. Dr. Soltész Gyula
Megjelent: DiabFórum magazin 2019/1. – április (23-24. oldal)
