Inzulinpumpa vagy toll? – 2019

Inzulinpumpa vagy toll? - inzulinpumpa-kezelés

A gyermekkori 1-es típusú diabétesz kezelése akkor mondható optimálisnak, ha az a lehető legjobb életminőség biztosítása mellett minimálisra csökkenti a késői szövődmények valószínűségét. A késői komplikációk rizikója szoros összefüggésben van az anyagcsere-helyzet minőségével és a diabétesz fennállásának időtartamával. Jelen lehetőségeink szerint az optimális anyagcsere-helyzet (vércukorszint) jól edukált és motivált helyzetben leginkább intenzív inzulinkezeléssel, naponta többször (általában inzulin „toll”-al, pen-el) adott inzulinnal vagy inzulinpumpa alkalmazásával érhető el.

Az inzulinpumpa-kezelés költségesebb, mint a pen-kezelés

Ha a pumpakezelés jobb anyagcsere-helyzetet eredményez, és kedvezőbb életminőséget biztosít, akkor az extra költségek megtérülhetnek a komplikációk elmaradása révén. Ugyanakkor, ha nincs különbség a két kezelés eredményessége között, akkor a tetemes pluszköltségeket inkább más célokra kell felhasználni.

A „megfigyeléses” vizsgálatok azt mutatták, hogy a pumpakezelés bevezetését követően javult az anyagcserehelyzet és az életminőség, valamint csökkent a hipoglikémiák gyakorisága. Egy 2016-ban megjelent, amerikai, német és osztrák gyermekek vizsgálatán alapuló tanulmányban például 0,5%-os glikált hemoglobin szint csökkenést mutattak ki. (Shen R és mtsai: Diabetologia 2016;59:87-91.). Az orvosi szakirodalomban általában a 0,5%-os, vagy ennél jelentősebb HbA1c-szint csökkenést tartják klinikailag lényegesnek.

Az úgynevezett randomizált (véletlenszerű kiválasztásos módszerrel végzett). kontrollált tanulmányok azonban már kevésbé voltak meggyőzőek. A brit Cochrane adatbázis számos vizsgálatot elemzett és eszerint a glikált hemoglobin (HbA1c) csökkenése a pumpakezelést követően átlagosan mindössze 0,2% körül mozgott. Ezeknek a vizsgálatoknak számos buktatója is lehet, azaz nem biztos, hogy a javulás feltétlenül magának a pumpakezelésnek tulajdonítható. Például, azok a páciensek, akik elégedettek a pen-kezeléssel és jók az eredményeik, esetleg kevésbé fognak arra hajlani, hogy a pumpát válasszák. Továbbá a pumpakezelés elkezdése gyakoribb orvos-betegtalálkozásokat, és az edukáció javulását eredményezi, és ezek tényezők önmagukban is javítják az anyagcserehelyzetet. Végül a vizsgálatok jelentős részében – hangsúlyozzák az elemzők – csak kisszámú gyermek vett részt és azok csak viszonylag rövid ideig tartottak.

2015. évi 4. számunkban arról tudósítottunk, hogy a fentieket mérlegelve és a szakirodalmat áttekintve, brit gyermek diabetológusok egy csoportja azt a célt tűzte ki, hogy 15 brit gyermekdiabétesz gondozó bevonásával randomizált, kontrollált vizsgálatban mérje fel a pumpa és pen kezelés eredményességét és költséghatékonyságát. Ez a vizsgálat a közelmúltban befejeződött és eredményei az egyik élvonalbeli orvosi szaklapban olvashatók (Blair CJ és munkatársai: British Medical Journal. 2019 április 3.). A vizsgálatban újonnan felismert 294 (7 hónap és 15 év közötti életkorú) gyermekek vett részt. A gyermekek egyik felében pumpával, másik felében pen-el kezdték a kezelést. Az inzulin kezdő adagját az életkor- és a testsúly alapján határozták meg, majd a vércukormérések eredményeit figyelembe véve módosították. A pumpa-kezelést aspart inzulinnal, a pen-kezelést aspart-glarginnal vagy aspart-detemirrel (bólus-bázis) végezték. Az anyagcserehelyzetet a diagnózist követően 3, 6, 9 és 12 hónap múlva, az életminőséget pedig a diagnózis idején, 6 és 12 hónap múlva mérték fel.

12 hónap elteltével a HbA1c érték hasonló volt a két csoportban, klinikailag jelentéktelen különbséggel: pumpa-kezeltek 7,7% (60,9 mmol/mol), pen-kezeltek 7,5% (58,5 mmol/mol). 7,45%-nál (58 mmol/mol-nál) alacsonyabb HbA1c értéket a pumpa kezeltek 46%-a, a pen-kezeltek 55%-a ért el. Súlyos hipoglikémia vagy ketoacidózis mindkét csoportban csak igen ritkán fordult elő.

Kérdőíves vizsgálattal, a pen-t használókkal összehasonlítva, a pumpás gyerekek szülei (de maguk a gyerekek nem), az életminőség javulásáról számoltak be. Ez a különbség azonban alatta maradt annak a küszöbnek, ami klinikailag lényegesnek vagy jelentősnek volt nevezhető.
A pumpakezelés 2179 euróval (mintegy 725 ezer forinttal) költségesebb volt, mint a pen kezelés.

A vizsgálók következtetése az volt, hogy a diagnózist követő első év végén a pumpa- és a pen-kezelt gyermekek anyagcserehelyzete (HbA1c) nem különbözött. Mindkét kezeléssel csak suboptimális HbA1c volt elérhető és a pumpakezelés nem volt költséghatékony.

Prof. Dr. Soltész Gyula

Megjelent: DiabFórum magazin 2019/2. – április (22. oldal)

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

When you visit any web site, it may store or retrieve information on your browser, mostly in the form of cookies. Control your personal Cookie Services here.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie

Összes tiltása
Összes engedélyezése

Send this to a friend