A gyermekkori 1-es típusú diabétesz kezelése akkor mondható optimálisnak, ha az a lehető legjobb életminőség biztosítása mellett minimálisra csökkenti a késői szövődmények valószínűségét. A késői komplikációk rizikója szoros összefüggésben van az anyagcsere-helyzet minőségével és a diabétesz fennállásának időtartamával. Jelen lehetőségeink szerint az optimális anyagcsere-helyzet (vércukorszint) jól edukált és motivált helyzetben leginkább intenzív inzulinkezeléssel, naponta többször (általában inzulin „toll”-al, pen-el) adott inzulinnal vagy inzulinpumpa alkalmazásával érhető el.
Az inzulinpumpa-kezelés költségesebb, mint a pen-kezelés
Ha a pumpakezelés jobb anyagcsere-helyzetet eredményez, és kedvezőbb életminőséget biztosít, akkor az extra költségek megtérülhetnek a komplikációk elmaradása révén. Ugyanakkor, ha nincs különbség a két kezelés eredményessége között, akkor a tetemes pluszköltségeket inkább más célokra kell felhasználni.
A „megfigyeléses” vizsgálatok azt mutatták, hogy a pumpakezelés bevezetését követően javult az anyagcserehelyzet és az életminőség, valamint csökkent a hipoglikémiák gyakorisága. Egy 2016-ban megjelent, amerikai, német és osztrák gyermekek vizsgálatán alapuló tanulmányban például 0,5%-os glikált hemoglobin szint csökkenést mutattak ki. (Shen R és mtsai: Diabetologia 2016;59:87-91.). Az orvosi szakirodalomban általában a 0,5%-os, vagy ennél jelentősebb HbA1c-szint csökkenést tartják klinikailag lényegesnek.
Az úgynevezett randomizált (véletlenszerű kiválasztásos módszerrel végzett). kontrollált tanulmányok azonban már kevésbé voltak meggyőzőek. A brit Cochrane adatbázis számos vizsgálatot elemzett és eszerint a glikált hemoglobin (HbA1c) csökkenése a pumpakezelést követően átlagosan mindössze 0,2% körül mozgott. Ezeknek a vizsgálatoknak számos buktatója is lehet, azaz nem biztos, hogy a javulás feltétlenül magának a pumpakezelésnek tulajdonítható. Például, azok a páciensek, akik elégedettek a pen-kezeléssel és jók az eredményeik, esetleg kevésbé fognak arra hajlani, hogy a pumpát válasszák. Továbbá a pumpakezelés elkezdése gyakoribb orvos-betegtalálkozásokat, és az edukáció javulását eredményezi, és ezek tényezők önmagukban is javítják az anyagcserehelyzetet. Végül a vizsgálatok jelentős részében – hangsúlyozzák az elemzők – csak kisszámú gyermek vett részt és azok csak viszonylag rövid ideig tartottak.
2015. évi 4. számunkban arról tudósítottunk, hogy a fentieket mérlegelve és a szakirodalmat áttekintve, brit gyermek diabetológusok egy csoportja azt a célt tűzte ki, hogy 15 brit gyermekdiabétesz gondozó bevonásával randomizált, kontrollált vizsgálatban mérje fel a pumpa és pen kezelés eredményességét és költséghatékonyságát. Ez a vizsgálat a közelmúltban befejeződött és eredményei az egyik élvonalbeli orvosi szaklapban olvashatók (Blair CJ és munkatársai: British Medical Journal. 2019 április 3.). A vizsgálatban újonnan felismert 294 (7 hónap és 15 év közötti életkorú) gyermekek vett részt. A gyermekek egyik felében pumpával, másik felében pen-el kezdték a kezelést. Az inzulin kezdő adagját az életkor- és a testsúly alapján határozták meg, majd a vércukormérések eredményeit figyelembe véve módosították. A pumpa-kezelést aspart inzulinnal, a pen-kezelést aspart-glarginnal vagy aspart-detemirrel (bólus-bázis) végezték. Az anyagcserehelyzetet a diagnózist követően 3, 6, 9 és 12 hónap múlva, az életminőséget pedig a diagnózis idején, 6 és 12 hónap múlva mérték fel.
12 hónap elteltével a HbA1c érték hasonló volt a két csoportban, klinikailag jelentéktelen különbséggel: pumpa-kezeltek 7,7% (60,9 mmol/mol), pen-kezeltek 7,5% (58,5 mmol/mol). 7,45%-nál (58 mmol/mol-nál) alacsonyabb HbA1c értéket a pumpa kezeltek 46%-a, a pen-kezeltek 55%-a ért el. Súlyos hipoglikémia vagy ketoacidózis mindkét csoportban csak igen ritkán fordult elő.
Kérdőíves vizsgálattal, a pen-t használókkal összehasonlítva, a pumpás gyerekek szülei (de maguk a gyerekek nem), az életminőség javulásáról számoltak be. Ez a különbség azonban alatta maradt annak a küszöbnek, ami klinikailag lényegesnek vagy jelentősnek volt nevezhető.
A pumpakezelés 2179 euróval (mintegy 725 ezer forinttal) költségesebb volt, mint a pen kezelés.
A vizsgálók következtetése az volt, hogy a diagnózist követő első év végén a pumpa- és a pen-kezelt gyermekek anyagcserehelyzete (HbA1c) nem különbözött. Mindkét kezeléssel csak suboptimális HbA1c volt elérhető és a pumpakezelés nem volt költséghatékony.
Prof. Dr. Soltész Gyula
Megjelent: DiabFórum magazin 2019/2. – április (22. oldal)
