Nordic Walking – A két bottal járás ingyenes, könnyen elsajátítható, bárhol végezhető, életkortól függetlenül szinte bárkinek, betegeknek is ajánlható.
Világéletemben szenvedélyes gyalogtúrázó voltam, még inkább sífutó. Negyed évszázada e két mozgásformát kombináltam és hó nélkül „sífutottam” két bottal. E módszer kedvezően hatott fizikumomra és nagyobb élményt nyújtott, mint a szimpla gyaloglás. Azóta két bottal járom az erdőt, utcát, a világot. Később értesültem, hogy ugyanezt régóta csinálják az északi, főleg finn sífutók nyári edzés céljából.
Ebből nőtte ki magát a Nordic Walking (északi gyaloglás) elnevezésű sportág, hogy világszerte az egyik legnépszerűbb tömegsporttá váljon. Magyarországra későn, és eddig nem nagymértékben szivárgott be a mozgalom. Népszerűsége annak köszönhető, hogy a két bottal járás ingyenes, könnyen elsajátítható, bárhol végezhető, továbbá életkortól függetlenül szinte bárkinek, mozgáskorlátozottaknak és betegeknek is ajánlható.
A Nordic Walking kedvező testi-lelki hatásai
- 30%-ban tehermentesíti az ízületeket.
- A két bot stabilizálja járásunkat, pl. gyengeség, bizonytalanság, szédülés és síkos út esetén.
- Testünk izomzatának 90%-át veszi igénybe és erősíti azt.
- Az izommunka révén fokozódik a vérkeringés, az oxigénfelvétel, és növekszik a zsírégetés, ezáltal csökken testsúlyunk.
- Növekszik állóképességünk és az öregedési folyamat is lelassulhat.
- Javul az agyműködés és a közérzet, a mozgás koordinációja. Mozgásélményünk van, melyben tartós edzéskor az endorfin (boldogsághormon) képződés is szerepet játszhat.
Természetesen a felsorolt hatások a gyakorlatok intenzivitásának és időtartamának függvénye. Kiemelt jelentőségű az ízületek tehermentesítése. Manapság világszerte a mozgásszervi betegségek okozzák a legtöbb fogyatékosságot, rokkantságot.
Az emberi evolúcióban a két lábra állás eredményezte a kezek használatát, ám ezzel párhuzamosan a testet hordozó csont-ízületrendszer még mindig nem fejlődött ki kellőképpen. Ennek ma megadjuk az árát. Népbetegséggé váltak a gerinc-, csípő-, térd ízületek degeneratív betegségei, melyekben az elhízás és mozgáshiány is nagy szerepet játszik, ezért legfontosabb az ízületek tehermentesítése, mely elsősorban a fogyás által érhető el, de kutatások bizonyítják, hogy a két bot használata 30%-kal tehermentesíti a gerinc-, csípő-, térd ízületeket.
Állítják, hogy ha egy sportoló 1 km-t gyalogol botokkal, akkor a combcsont és lábszár közötti nyomás 1,4 tonnával kevesebb a normál gyalogláshoz képest. Tulajdonképpen az ősi négy lábra ereszkedésről van szó. A botok segítségével testsúlyunk 30%-át átterheli a test felső részére (az „elülső lábunkra”). Ez igen nagy szó.
A Nordic Walking és a két bottal edzés
Helytelen minden két bottal járást Nordic Walking-nak minősíteni. Ez utóbbi egy szervezett sportág, speciális technikával. A nemzetközi szövetség az International Nordic Walking Association koordinálja a sport oktatását. Sokan állítják, hogy a technika csak képzett oktató segítségével tanulható meg, továbbá azt, hogy sem a túrabot, sem a sífutó bot nem alternatívája a Nordic Walking botoknak (áruk 1300 Ft-tól felfelé).
Jó lenne, ha minél többen vennének részt a Nordic Walking tanfolyamokon, (ezek egy része ingyenes), vagy klubokban gyakorolnák terepen a sportot. A csoportos kirándulás közösségi élményt nyújt, de legtöbben nem nyargalnak az erdőben „hivatalos” technikával, mely csak oktatókkal sajátítható el és a kellékek sem olcsók. Nekik ajánlható az alábbi módszer:
A két bottal testedzés technikája
A botok lehetnek egyszerű fából is, de megéri beszerezni túrabotokat. Azoknak van felül pántjuk is. A teleszkópos botot, ha nincs rá szükség, összecsukhatjuk és vállunkra akaszthatjuk. A botok hossza szabályozható.
Kemény talajon (pl. utcán) a bot gumivégű legyen, a terepen hegyes végű (4–5000 Ft-ért kapható az ilyen kvalitású bot). Leglényegesebb, hogy a bot kellő hosszúságú legyen. Állás közben a földre merőlegesen állított botot úgy fogjuk, hogy közben alkarunk és felső karunk derékszöget alkossanak.
A két bottal járást tulajdonképpen nem kell megtanulni, mert ez génjeinkben őrzött mozgásminta. Tehát húzzuk ki magunkat, vállainkat lazán engedjük le, karjainkat lógassuk a testünk mellett. Induljunk el sík terepen, jó tempósan, miközben karjaink természetesen himbálódznak a test mellett. A botokat egyelőre húzzuk a földön. Mikor úgy érezzük, hogy karjaink már a járás ütemére mozdulnak, markoljuk meg a bot nyelét és folytassuk a himbálódzó mozgást a karral úgy, hogy a földre támasztott bottal nyomjuk előre felső részünket. Így járásunk, haladásunk könnyebbé válik. Akaratlanul is a jobb lábbal a bal kar lendül előre, bal lábbal pedig a jobb kar.
Alapelvek
A gyakorlat közben tartásunk egyenes, mellünket enyhén kidüllesztjük. Ezáltal az időskori görbülés csökkenthető. Felsőtestünk, vállunk, karunk legyen laza. Talppal elrugaszkodva növeljük a tolóerőt, és ezáltal a lábikra fokozott pumpa funkciója javítja a vénás keringést. Minél alacsonyabban tartjuk botunkat, annál nagyobb a tolóerő. Minél meredekebb állású a bot, annál biztonságosabb a járás, és annál több testsúlyt terhelhetünk a botokra. Így nagyobb az ízületeket védő hatás. Csuklónkkal csimpaszkodjunk botunk pántjára, ezáltal nagyobb erőt tudunk kifejteni.
Összefoglalásképpen a gyakorlat a következő
Egyenesen állunk, karunkat lazán lógatjuk. Jobb karunkat előre lendítjük, bal lábbal előrelépünk, jobb talpunkkal előrerugaszkodunk és a jobb botot földre szúrva, arra támaszkodva előre toljuk magunkat, majd ugyanezt az ellenkező oldalon folytatjuk.
Az előbb említettek alapján mindenki dolgozza, kísérletezze ki saját technikáját, amivel jól érzi magát, méghozzá fokozatosan, mert a túlerőltetés izom- és ízületi fájdalmat okozhat. Akkor jó a gyakorlat, amikor sem előtte, sem közben, sem utána nincs panasz. Az sem baj, ha a botokkal csak sétálunk.
Gyakorlatunk színesebbé válik, ha táncot, táncelemeket viszünk bele. Olyan kar, törzs, lábmozdulatokat, melyeket az ember ritmusra, ösztönösen végez. Járás közben a légzőgyakorlat növeli a jótékony hatást. A has- és mellkas izmokkal maximálisan töltsük fel tüdőnket levegővel, majd lassan, a járás ritmusára, csücsörített szájunkkal engedjük ki. Ha mást nem zavarunk, fütyülhetünk is halkan, ezzel gyakorlatunk még ritmusosabbá és örömtelibbé válik. Kutyánkat két bottal is sétáltathatjuk.
Tehát a két bottal járás lehet sport az erdőben, mint a Nordic Walking. Lehet edzés a közeli parkban, mint a futás, és lehet terápia. Súlyos csigolyaműtétem után a kórház folyosóján, majd lakásomban és a ház körül, körbe-körbe „rehabilitáltam” magam a két bot segítségével.
Mindenki megteheti, hogy ha bárhova megy, két bottal közlekedik, és a buszmegállónál összecsukja botjait, majd vállára akasztja. Ha valamit vásárol (egy könnyű, zsebrevágható) hátizsákba viszi.
Jómagam – úgy hiszem – a rendszeres sportolásnak köszönhetem, hogy 81 évesen még aktív háziorvos lehettem. Ezért sok betegemnek is ajánlottam a két bottal járást, sajnos siker nélkül, ugyanis szégyellik nyilvánosan csinálni. Megértem, hiszen én is sok megjegyzés céltáblája voltam. Az erdőben a látvány már megszokott, de az utcán ferde szemmel néznek rám, ha két bottal megjelenek. Ezért propagálni és általánosan ismertté kellene tenni e módszert, sőt a kórházi gyakorlatba is be kellene vezetni, pl. rehabilitáció céljából. Legyenek a botok gyógyászati segédeszközök.
2001-ben bemutattam e módszert Dr. Bálint Gézának az ORFI akkori főigazgatójának. Nagyon tetszett neki és gyógytornászainak, néhány kollégájának is. Akkoriban tartották az Ízületi Betegségek Világnapját a Duna Palotában, mely zsúfolásig megtelt gyógytornászokkal, reumatológusokkal és persze betegekkel. Bálint professzor, mint szervező meghívott a gyűlésre, hogy annak legelején mutassam be a gyakorlatot. A bemutatás megtörtént és sikeres volt, de senki sem harapott rá. Azóta nekem nem volt kedvem erőltetni a dolgot, de most úgy látszik, megpezsdül az élet, szaporodnak a rendezvények és talán több kedv lesz a botok használatához.
Dr. Honárkay Róbert