nefropátia: a cukorbetegség „késői” szövődményeinek egyike, amely a vese kis ereinek megbetegedésére vezethető vissza. Első jele, hogy kórosan megnő a vizeletben az egyik fehérjeféleség, az albumin ürítése. Amennyiben az albuminuria nem haladja meg a napi 30 mg-ot, teljesen normális vesefunkcióról, normoalbuminuriáról beszélünk. Ha az albuminuria napi 30 és 300 mg közé emelkedik, mikroalbuminuriáról van szó, amelyet csak speciális vizsgálattal lehet kimutatni. Ennek időbeni felfedezése rendkívül fontos, mert a mikroalbuminuria stádiumában elkezdett gyógyszeres kezelés – általában ún. ACE-gátló vagy ARB vérnyomáscsökkentő gyógyszerekkel – megállíthatja a vesefolyamat romlását. (Ezért is lenne szükséges évente egyszer minden cukorbetegnél 24 órás gyűjtött vizeletből vizsgálni az albuminürítést). Ha az albuminürítés tovább nő, makroproteinuriáról beszélünk és ilyenkor csaknem mindig magas vérnyomás (hipertónia) társul a vesefolyamathoz. Az ilyen esetekben mindent meg kell tenni a vérnyomás optimális szinten tartására, ami 130/80 Hgmm alatti vérnyomást jelent. A nefropátia romlásával megemelkednek a szérum-kreatinin értékek, és az állapot végstádiumában szükségessé válik a művesekezelés (dialízis) bevezetése. Hangsúlyozni kell, hogy a nefropátia megelőzéséhez egyaránt fontos a tartósan alacsony vércukorszintek biztosítása, a mikroalbuminuria időbeni kiszűrése és a vérnyomás optimális szinten tartása. A krónikus veseelégtelenség súlyosságának pontos megítélésére egy laborértéket, a glomerulus filtrációs rátát alkalmazzák (ld. GFR).
