Két és fél év kényszerű kihagyást követően 2022 novemberében tudtuk újra megrendezni az Edukátorképző Tanfolyamunkat. A hosszú szünet miatt kiemelkedően sokan jelentkeztek és végül 28 hallgatót tudtunk magunkkal vinni.
A továbbképzés helyszíne a festői Vácon az Althann Vendégház és Konferencia Központ volt, alig néhány méterre a Váci székesegyháztól.
Ezen a 4 napos, bentlakásos tanfolyamon a már diagnosztizált, anyagcsere kontrolljukat jól menedzselő, fiatal felnőtt diabéteszeseket készítettük fel arra, hogy sorstársaiknak az általuk átélt és napi gyakorlatként jól alkalmazott életmódbeli kérdésekben információkat tudjanak átadni. Ez az oktatási forma nem várható el sem az orvosi, sem a dietetikai szolgálat hivatásos képviselőitől, mivel ők olyan tapasztalatokat tudnak továbbadni a fiatalabb sorstársaiknak, amelyek – elsősorban a serdülők körében – meghatározó szerepűek a további életvitelükre, életminőségükre, a késői szövődmények megelőzésére nézve és jól segítik őket a cukorbetegekre jellemző és elvárható életvitel megteremtésében.
Ahhoz, hogy ez az edukátori tevékenységük valóban hasznos és effektív legyen, szükség volt a mély tartalmi összefüggések ismeretére, amit a tanfolyamon sajátíthattak el. A hallgatók orvosi, dietetikai, szakápolói, pszichológiai, pedagógiai témákban hallgattak meg szakmai előadásokat és gyakorlati foglalkozásokon vettek részt, ahol modellezhették a diabéteszes páciensekkel való tevékenység során felemerülő problémák megoldását.
A szervező Juvenilis-Diab-Help Alapítvány kuratóriumi tagjai (Dr. Blatniczky László, Dr. Nagy-Szakáll Zsuzsanna, Orosz Judit, Mályi Gábor) mellett a Budai Gyermekkórház szakápolói és Dr. Békefi Dezső, Dr. Gelencsér Éva, Gyurcsáné Kondrát Ilona meghívott előadók tartottak előadásokat. Többek között szó volt az edukációról, a diabétesz gondozásáról, kezeléséről, a testmozgás hatásáról, a személyiség fejlődéséről, a diabétesz dietetikai kezeléséről, továbbá önismereti és csapatépítési workshopokon is rész vettek a hallgatók.
A megtartott foglalkozások témáiból egy tételsort állítottunk össze, amelyből az utolsó napon a hallgatók mindannyian sikeres szóbeli vizsgát tettek. Igy 2022-ben újabb 28 fővel bővült a Diabétesz Edukátorok száma.
Dr. Nagy-Szakáll Zsuzsanna
Juvenilis-Diab-Help Alapítvány
Amikor a lányunk 1-es típusú diabetes diagnózist kapott, mind a férjem, mind én igyekeztünk a hazai és külföldi szakirodalomból megismerni és megérteni ennek a betegségnek a hátterét, kezelési lehetőségeit, logikáját és ennek nyomán elfogadni azt, hogy soha nem leszünk olyan okosak, mint a csodálatosan összetett emberi szervezet maga. Amikor tudásban és elfogadásban odáig „növekedtünk”, hogy mertünk másokat is bíztatni, segíteni, különböző módokon, akkor több fórumon is megjelentünk, így történt, hogy végül a MentaPRO Alapítvány önkéntese, majd kurátora lettem. Ebben a minőségemben többek között a napközis táboraink egyik szervezője és lebonyolítója is vagyok, illetve koordinálom a szülősegítő mentorprogramunkat. Természetesen mindkettőhöz elengedhetetlen, hogy naprakész és lehetőleg minél szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzem a diabétesz kapcsán. Azért jelentkeztem az edukátorképzőbe, mert arra számítottam, hogy itt nem csak elméleti alapokat kapok, hanem azt a szemléletet is, hogy hogyan kell, hogyan tudom én, érintett szülőként a diabétesszel élő gyerekeket támogatni, nehézségeiket jobban átérezni, megérteni, és ezt maradéktalanul meg is kaptam.
Külön öröm volt számomra ennyi felnőtt vagy majdnem felnőtt diabost megismerni, bepillantani a rutinjukba, megoldásaikba és megtapasztalni, hogy a diabbal járó mindennapi kis macerákkal együtt élnek teljes és boldog életet. Nagyon komoly muníciót adott nekem, hogy nagyrészt teljesen ismeretlen, különböző életszakaszban járó emberekkel milyen gyorsan sikerült összekapcsolódnunk egy közös cél – a diabos gyerekek lelki egészségének elősegítése – által.
Összességében egy szakmailag és tartalmilag is teljes képzést, áttekintést kaptam ez alatt a négy nap alatt!
Szászné Bedő Ágnes
Idén nyáron, pontosan augusztusban végre már olyan nagyok lettek a gyerekeim (4–6,5–8,5) 🙂 , hogy el tudtam lopódzni egy napra Balatonfenyvesre, arra a varázslatos helyre, ahol több, mint 20 évvel ezelőtt 4 éven keresztül táborozhattam az akkor tinédzser korú sorstársaimmal. Annyira maradandó élményt nyújtott a tábor, hogy a mai napig minden percére boldogsággal gondolok, még ha 14 évesen, első alkalommal kicsit nehezen, könnyekkel küszködve indultam is el oda, ahova idén végre visszatérhettem és maradtam is volna, amíg csak lehet. Ezt, mint előzményt írtam le.
Ekkor mintha csak a múltban lettem volna, levonatoztam, gyalogoltam egy jót a táborig, majd találkoztam sok olyan emberrel, akik mit sem változtak az idők folyamán és mintha csak visszarepültem volna a 25 évvel ezelőtti énembe. Ezek a számomra nagyon fontos és meghatározó emberek, úgy, mint az edukátorok (Mályi Gábor, Balatoni Zoltán) a tábororvos és immáron táborvezető is (Dr. Nagy-Szakáll Zsuzsanna) és azok a sorstársaim, akik ma már akár táborvezető helyettesként vesznek részt (Hajós Tomi) említették, hogy mennyire jó lenne részt vennem az októberben ismét megrendezésre kerülő edukátorképző hétvégén, hogy egyszer vissza tudjak ide térni, de most már, mint szervező.
Mivel még gyerekeim nélkül nem voltam eddig sehol, maximum úgy, hogy ők aludtak nagyinál, pótnagyiknál, ezért kicsit eltöprengtem, hogy hogyan is, de egyből döntöttem, hogy én itt részt szeretnék venni.
Mennyire jól tettem, hiszen kiderült, hogy itt is találkozhatom régi ismerősökkel, mint a szobatársammal (szintén egy táborban vettünk részt anno és azóta is, ha nem is rendszeresen, de bizonyos időközönként tartjuk a kapcsolatot) és rengeteg új emberrel is, akikkel szintén egy cipőben járunk. Mindenkinek ugyanaz az alapállapota, de mégis kicsit más az élethelyzete, életszakasza vagy épp más ingerek érik, de a cél mindenkiben ugyanaz, hogy ugyanolyan életet élhessen, mint bárki más, csak egy csöpp ráadással – ami kinél egy pumpányi, kinél egy pen-nyi többlet – és szeretnének a fiatalabb korosztálynak segíteni, példát mutatni, edukálni őket.
Első reakcióm az volt, már ahogy kicsit késve megérkeztem (és pont Mályó előadásáról, jajjjjjj…. 🙂 ), hogy mennyire jó, hogy végre kicsit kiszakadok az állandó mókuskerékből, az otthoni sok teendő immáron nem érdekel, itt majd biztos kicsit levegőhöz jutok és végre lesz időm kicsit pihenni is. A következő pillanatban pedig rájöttem, hogy pihenésről szó sincs, itt aztán folyik ugyanúgy az élet és a végén még vizsgázunk is belőle… 🙂
Következő érzésem az volt, hogy mennyire jó megint egy ilyen közösség tagja lenni, ahol hasonló élethelyzetben lévő emberekkel beszélgethetünk, meghallgatjuk az ő történeteiket, esetleges problémáikat, kérdéseiket, tanácsaikat, részt vehetünk rengeteg érdekes előadáson, különböző, szerencsére egyre haladó technikáról az inzulinpumpa és szenzorozás területén, az étkezés, a sportolás és a diéta kapcsán. Közben különböző foglalkozásokon vehettünk részt Mályó és Orosz Judit vezetésével. Megint azt éreztem, hogy egy csodálatos közösségben lehetek, mint anno a táborokban, ahonnan a mai napig sok ismerőssel tartom a kapcsolatot.
A szállásunk és a helyszín is rendkívül színvonalasnak bizonyult, Vácott egy panzióban szálltunk meg. Az étkezések terén pedig külön ki kell emelnem, hogy én gluténérzékeny lévén még soha nem tapasztaltam ennyi odafigyelést. Mindig külön asztalon tálalták a gluténmentes étkezéshez szükséges, nagyon finom fogásokat, amit ettől függetlenül tényleg ízletesen készítettek el, közben uzsonnát, kávét, innivalót kínálva. Ezért is nagy hála.
Rendkívül hálás vagyok és köszönöm még egyszer a szervezőknek minden egyes pillanatát ennek az októberi hétvégének!
Megyer Csenge
Megjelent: DiabFórum magazin 2022/5. – december (26-29. oldal)
