Inzulin injekció beadása: hova és miként adjuk?
Az inzulin injekció beadására – akár fecskendővel, akár pennel történik – a test különböző tájékai alkalmasak. Általános érvényű azonban, hogy mindig a bőr alá – szubkután – szükséges adni az inzulinokat!
Inzulin injekció beadása – a beadásra javasolt tájékok
A manapság használatban lévő rövid adagoló tűkkel a megcélzott bőrterületet 2 ujjal összenyomva „hurkát” képezünk, majd a tűt merőlegesen szúrjuk be. Vastagabb bőr alatti zsírszövet esetén a „hurkaképzés” elmaradhat.
A beadásra javasolt tájékok:
- a has egész területe a köldök körüli 5 cm-es sugarú kör kivételével,
- a combok elülső és külső oldala,
- a farpofák felső, külső harmada,
- a felkar külső oldala.
Korábban azt tanácsoltuk, hogy a gyors hatású inzulinokat a hasba vagy a felkarba, az elhúzódó hatású inzulinokat pedig a combba vagy a farpofák területére adják.
A különböző testtájékokban ugyanis különböző gyorsasággal szívódik fel az inzulin, leggyorsabban a has és felkar területéről.
Ma ugyanezt tanácsoljuk a humán gyors hatású és NPH inzulinok alkalmazásánál, bár a kevert inzulinok esetében már alig lehet eldönteni, mely területet célszerű előnyben részesíteni. Az analóg inzulinkészítmények esetében már nincs elsőként javasolt injekciós hely.
Néhány nagyon lényeges szempontot érdemes figyelembe venni
- • Akár fecskendővel, akár pennel adagolják az inzulint, csak gyermekek és nagyon sovány felnőttek használják a legrövidebb, 31 G-s tűket, ugyanis ezek alig hatolnak be a bőr alá és innen könnyen visszacsorog az inzulin. Tehát az esetek többségében a 30 és 29 G-s tűk előnyben részesítendők. A hosszú hatástartamú analóg inzulinokat csak vastagabb tűvel célszerű adni.
Egy-egy testtájékon belül minél nagyobb területet használjanak. Amennyiben ugyanis – mint azt sokan, hibásan teszik – egy tenyérnyi területre adják az injekciókat, ott egyrészt felszaporodhatnak bizonyos inzulint bontó enzimek és kiszámíthatatlanná teszik az inzulin hatását, másrészt jobban érvényesül a humán és analóg inzulinok zsírszövet-képződést serkentő hatása, melynek következtében az adott területen felszaporodik a testzsír (lipohipertrófia), mely esztétikai problémát is okozhat. Ha viszont minden injekciót az előző beadás helyétől 5–10 cm-rel távolabb adják, ez a probléma nem, vagy enyhébb fokban jelentkezik.
- Azonos fajta inzulin adagolásakor ne változtassák gyakran a testtájékot, mert a testtájék váltása esetenként eltérő gyorsaságú inzulinfelszívódást eredményezhet.
- Az injekció beadása előtt csupán a nagyon sovány egyéneknél szükséges a szabad kéz két ujjával redőt képezni a bőrön és merőlegesen, gyorsan ebbe szúrni a tűt. Vastagabb bőr alatti zsírszövet esetén bőrredő képzése nélkül, szintén meredeken célszerű a tűt beszúrni. Minél gyorsabban történik ez, annál kevésbé fájdalmas az injekcióadás. Jó technika esetén a beteg egyáltalán nem érez semmit.
- Ha a tű már a bőr alatti zsírszövetben van, lassan, határozottan ütközésig kell nyomni a fecskendő, illetve pen dugattyúját, utána pedig kívánatos 10–15 másodpercet várni, mielőtt a tűt kihúzzák. Ilyenkor ugyanis szinte biztos, hogy nem szivárog vissza az inzulin.
- Bár az inzulint gyártó és peneket forgalmazó cégek minden injekció esetében új tű használatát tanácsolják, egy tűvel 8-10 alkalommal lehet inzulint adni. Mivel ilyenkor a tű fennmarad a pen-készüléken, az alábbi probléma jelentkezhet. Ha az alkalmazás folyamán a pen körüli hőmérséklet süllyed (pl. az éjszaka folyamán), az inzulinoldat összehúzódik és a tűn keresztül levegő szívódik be a patronba. Ezt a levegőt célszerű a következő injekció beadása előtt a pent a tűvel felfelé tartva kinyomni. Általában 2–4 E-nyi kinyomása elegendő. Ha még így is marad benn levegő, a műveletet ismételjék meg. Fordított esetben, ha a pen jelentősen felmelegszik – pl. zakó belső zsebében tartva – inzulin szivárog ki a tűn keresztül, ezt a nedvesség mellett az oldat konzerválására szolgáló erős fenol-krezol szag is jelzi.
Amennyiben jelentős levegőbuborék nem látszik a patronban, az adagolni kívánt egység beállítása előtt maximum 1–2 E inzulin kinyomása elegendő annak eldöntésére, hogy a tű nem dugult-e el és a mechanika jól működik-e. - Ampulla és fecskendő használata esetén célszerű az inzulin felszívása előtt mindig a beadandó E-nek megfelelő mennyiségű levegőt benyomni az ampullába, hogy az ismételten kiszívásra kerülő inzulin miatt ne jöjjön létre légritka tér, mely a fecskendőben lévő inzulinon keresztül levegőt szív be és felhabosítja a készítményt.
- Utazás közben mindig a kézitáskában vigye az inzulint, ne a csomagtartóban, vagy a kesztyűtartóban és ne adja fel repülőn a csomaggal. Az inzulin szobahőmérsékleten, vagy legalábbis 30 °C alatti hőmérsékleten egy hónapig tartható. Csupán az aktuálisan nem használt ampullákat, patronokat célszerű 5–10 °C között hűtőben tartani. Magasabb hőmérsékleten és megfagyás esetén az inzulin hatását veszti.
(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József
