Az ADA diétás ajánlásai – diétás útmutatás

Az ADA diétás ajánlásai - diétás útmutatás

A legtöbb cukorbeteg – és gondozóik – számára a legnagyobb problémát az étrendi kezelés, annak testre szabása jelenti. Éppen ezért a cukorbetegek és gondozóik ilyen irányú oktatása meghatározó jelentőségű. Az optimális testsúly, az ideális anyagcsere állapot eléréséhez, és a diabéteszes szövődmények megelőzéséhez testre szabott diétás útmutatás szükséges.

A cikk eredeti megjelenése: 2015. április 01. | Frissült: 2018. április 02.

Ezen útmutatásoknak illeszkedniük kell a diabéteszes személyek egyéni és kulturális szokásaihoz, az egészségtudatossághoz vagy annak hiányaihoz, a számolási tudásukhoz, az egészséges élelmiszerekhez való hozzáférési lehetőségeikhez, azon hajlandóságukhoz és képességükhöz, hogy változtassanak életvitelükhöz.
Nem szabad elvenni a betegektől az evés örömét, éppen ezért a diétás tanácsokat pozitív üzenet formájában szükséges eljuttatni a diabéteszesekhez, kivéve, ha komoly étrendi korlátozásokra van szükség egészségük fenntartásához. Inkább menüsorokat juttassunk el a betegekhez, mintsem a fő tápanyagok arányainak a hangsúlyozását. Mindehhez elengedhetetlen magas szintű tudással és gyakorlattal rendelkező dietetikusok közreműködése.

A szénhidrátok számolása

Intenzív inzulinkezelésen lévő betegek szénhidrát-számolással rugalmas étrendet és hozzá illesztett inzulinkezelést alkalmazhatnak. Fix inzulin kezelésen lévő 2-es típusú betegek esetében fix étkezési időpontok és étrend javasolható az egészséges élelmiszerek fogyasztására törekedve.

Testsúlycsökkentés

Már 2–8 kg-os testsúlycsökkentés is előnyösen befolyásolhatja mind az érrendszeri kockázati tényezők mérséklését, mind a vércukorszintek csökkentését 2-es típusú cukorbetegeknél. Az, hogy milyen tápanyag összetételű étrend a legelőnyösebb, nem mondható meg. Az amerikai cukorbetegek átlag 45% szénhidrátot, 36–40% zsírt és 16–18% fehérjét fogyasztanak. Ettől lényeges eltérések lehetségesek pl. a mediterrán étrendnél, a DASH diétánál (teljes őrlésű gabonafélék, sok zöldség-gyümölcs, sovány húsok fogyasztása), vagy a vegetáriánus, vegán, az alacsony zsírtartalmú és legutóbb az alacsony vagy igen alacsony szénhidrát-tartalmú étrendek esetében.

A diétaterápia hatásossága, és annak evidencia szintje

Az evidencia szintek között a legmagasabb az A szint, ami azt jelenti, hogy az állásfoglalás alapját véletlenszerűen csoportosított (randomizált), nagy esetszámmal végzett klinikai vizsgálatok, esetleg ezek ún. metaanalízise képezik. A B szint alapját nem randomizált klinikai vizsgálatok képezik. A C, D és E szintek kisebb esetszámú klinikai vizsgálatok, nagy esetszámú megfigyeléses vizsgálatok, ill. nagy tapasztalattal rendelkező szakemberek véleménye alapján fogalmazódnak meg.

  • Megfelelő diétás kezelés javasolt minden 1-es és 2-es típusú cukorbeteg számára (A)
  • Minden cukorbetegnek szakképzett dietetikus általi testreszabott diétás tanácsadásban kell részesülnie (A)
  • Intenzív inzulinkezelésen lévő 1-es típusú cukorbetegek szénhidrát-számolásos diéta mellett az anyagcsere-állapot javulására számíthatnak (A)
  • Fix napi 2-3-szori inzulin adással kezelt – zömmel 2-es típusú – cukorbetegek fix testreszabott étrenden számíthatnak a vércukor szintek csökkentésére (B)
  • Egyszerű, az étkezési adagok és egészséges élelmiszerek választékát tartalmazó diétás ajánlások főként idősebb és számolási nehézségekkel küzdő cukorbetegeknél alkalmazhatók (C)
  • Mivel a megfelelő diétakezelés a terápia költségcsökkentéséhez vezethet (A), törekedni szükséges annak a társadalombiztosítás általi támogatására (E)

Az energia-bevitel egyensúlya

  • Súlyfelesleggel rendelkező és kövér cukorbetegek esetében csökkentett energiatartalmú étrend alkalmazása javasolt a testsúly csökkentése céljából (A)
  • Már mérsékelt testsúlycsökkentés is klinikai előnnyel járhat, főként a diabétesz korai szakaszában. Ennek eléréséhez életmódváltás és ennek a támogatása szükséges (A)

Étkezési sémák és a makrotápanyagok arányai

  • Evidencia, hogy nincs minden diabéteszes számára ideális szénhidrát-fehérje-zsír arányú étrend (B)
  • Ezért a makro-tápanyagok aránya egyénenként állapítandó meg a jelenlegi étkezési szokások és a kezelési célok szem előtt tartásával (E)
  • A szénhidrátok mennyisége és a rendelkezésre álló (a szervezetben termelődő és injekcióban bevitt) inzulin a leginkább meghatározó a vércukorszintek alakulása szempontjából (A)
  • A zöldségekből, főzelékfélékből, gyümölcsökből, babfélékből, őrletlen magvakból és tejtermékekből származó szénhidrátok fogyasztása haladja meg az egyéb forrásokból származókat, melyek zsírt, cukrot vagy sót tartalmaznak (B)
  • Az alacsony glikémiás indexű szénhidrátok és az alacsony glikémiás terhelést jelentő élelmiszerek mérsékelten javíthatják az anyagcserét (C)
  • Minden cukorbeteg törekedjen arra, hogy 1000 kcal-ánként legalább 14 g növényi rostot fogyasszon (B)
  • Cukorhelyettesítők (fruktóz, xilit, stb.) alkalmazása esetén számoljanak azzal, hogy a vércukorszint hasonló mértékben emelkedhet (A)
  • Cukorral készült ételek, italok fogyasztása szigorúan kerülendő (B)

Fehérjék

  • 2-es típusú cukorbetegek esetében a fehérje fogyasztás növeli az inzulin elválasztást anélkül, hogy a vércukor emelkedne. Ezért a sok fehérjét is tartalmazó szénhidrátok fogyasztása nem véd a hipoglikémia ellen (B)
  • Vesebetegség esetén – albuminuria esetében – nem tűnik szükségesnek a fehérjebevitel megszorítása (B)

Zsírok

  • Nem egyértelmű, hogy egy-egy egyén számára milyen mennyiségű zsír fogyasztása lenne ideális, ezért erre nézve az egyéni szempontok veendők figyelembe (C)
  • A zsírok minősége fontosabb, mint azok mennyisége (B,C)
  • Az egyszeresen telítetlen zsírsavakban (pl. olívaolaj) gazdag mediterrán étrend javíthatja a cukorszintet és csökkentheti az érrendszeri kockázatot, ezért inkább ajánlható, mint az alacsony zsír- és magas szénhidrát tartalmú diéta (B)
  • Sok hosszú láncú omega-3 zsírsavat tartalmazó halak fogyasztása hetente kétszer ajánlott (B)
  • Ami a telített zsírsavak, koleszterin és transz-zsírsav fogyasztását illeti, cukorbetegek esetében az ajánlások megegyeznek a nem cukorbetegekre vonatkozókkal (C)
  • Nem támasztják alá evidenciák az omega-3 zsírsavak külön fogyasztását az érrendszeri megbetegedések megelőzése céljából (A)

Mikro-tápanyagok és növényi eredetű szerek

  • Nincs egyértelmű evidencia cukorbetegek esetében ásványi sók fokozott bevitelére, amennyiben nem mutatható ki azok hiánya (C)
  • Az antioxidáns E- és C-vitamin, valamint karotin fogyasztása sem javasolható, mivel nincs bizonyíték hatásosságukra (C)
  • Nincs egyértelmű bizonyíték a króm, a magnézium és a D-vitamin anyagcserét javító hatására (C)
  • Nem bizonyított a fahéj és más növényi eredetű készítmények hatásossága sem (C)

Alkoholfogyasztás

  • Ha a felnőtt cukorbeteg alkoholt kíván fogyasztani, azt mérséklettel tegye: nő ne igyon többet, mint egy napi adagot (1 dl bor, vagy 2 dl sör, vagy 3 cl tömény), férfi pedig napi két adagot (C)

Az alkoholfogyasztás hipoglikémia fokozott veszélyével jár, különösen inzulinnal vagy inzulin elválasztást fokozó szerekkel (szulfanilureákkal) kezelt cukorbetegeknél.

Nátrium-bevitel

  • Mind a nem diabéteszes egyének, mind a cukorbetegek számára a napi nátrium fogyasztás 2.300 mg alatt tartandó (B)
  • Hipertoniás cukorbetegek esetében a nátrium bevitel további csökkentése szükséges (C)

A referáló megjegyzései

A testsúlycsökkentés fontosságát nem szükséges külön hangsúlyozni. Ami az ún. makro-tápanyagok (szénhidrátok–zsírok–fehérjék) egymáshoz viszonyított arányát illeti, az állásfoglalás hangsúlyozza a teljesen egyénhez történő igazítást. Akár 10% körüli szénhidrát hányad is alkalmazható megfelelő körülmények között, de világszerte egyértelmű elmozdulás észlelhető az 50%-os szénhidrát hányad csökkentése irányában, mely egyúttal a fehérje hányad növelését is jelenti. Amennyiben mindez korlátozott időn át, energiaszegény étrend mellett valósul meg, semmilyen mellékhatással nem kell számolni. A cukorhelyettesítők értékelésekor nem történik említés az eritritre, mely sem szénhidrátként nem hasznosul, sem kalóriát nem képez.

A fehérjék korlátozásának felesleges volta vesebetegek esetében újdonságnak számít. A zsírbevitel ajánlott formája az egyszeresen telített zsírsavak, melyek nem csak az olívaolajban, hanem a napraforgó- és repceolajban is nagy mennyiségben fordulnak elő. Legutóbb több közlemény is foglalkozott a tejzsírok viszonylagos ártalmatlanságával.

Nagyon fontos szempont a mikroelemek és növényi szerek használatának a felesleges volta. Sok cukorbeteg feleslegesen költi pénzét ezekre, különösen a krómkészítményekre. Emellett megszívlelendő a nátriumbevitel drasztikus csökkentése, mely hazai viszonyok között az átlag 8 g-os konyhasó bevitel megfelezését jelenti.

(Forrás: Diabetes Care 2015. Supplementum 1. 20-31 o.)
Megjelent: DiabFórum 2015/1. (35-36. oldal)

 

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Send this to a friend