Az inzulinpumpával megvalósított inzulinkezelés lényegében nem más, mint a korábbiakban részletesen taglalt bázis-bólus kezelés egyik formája.
Intenzív inzulinkezelés inzulinpumpával – általános tudnivalók
A legfontosabb különbség az, hogy az ún. bázis inzulin-szükségletet nem a naponta egyszer vagy kétszer befecskendezett bázisinzulin biztosítja, hanem „folyamatos” infúzió formájában a bőr alá bejuttatott ultragyors hatású inzulin. A „folyamatos” szó azért került idézőjelbe, mert ez valójában nem folyamatos infúzió, hanem a pumpa bizonyos időközönként (ez a gyakoriság a pumpa típusától és/vagy a bázis adagjától függ) mini-inzulinpólusokat adagol a bőr alá, amelyek a véráramba bejutva a „valódi vénás” infúzióhoz hasonlóan, egyenletes inzulinszintet biztosítanak. Ezzel a módszerrel tehát az étkezések közötti időszakban és éjszaka potenciálisan egyenletesebb inzulinszint biztosítható, mint a bázisinzulinokkal.
Fontos leszögeznünk, hogy a pumpakezelés jelenlegi formájában nem mesterséges hasnyálmirigy, vagy mesterséges béta-sejt. Az optimális inzulinadag (bólus és bázis) kiszámítását a kezelőorvos segítségével, a pácienseknek saját maguknak, illetve szüleiknek kell elvégezniük.
A pumpakezelés tehát nem csodaszer, csak azoknak a gyermekeknek, illetve családoknak ajánlható (és csak azok várhatnak tőle az intenzív injekciós kezelésnél jobb eredményeket), akik kiterjedt ismeretekkel rendelkeznek a diabétesszel kapcsolatban, rendszeresen végeznek vércukorvizsgálatot, valamint képesek az étkezések szénhidráttartalmának kiszámolására és annak az inzulinadaggal történő összehangolására.
A pumpakezelésre vállalkozó diabéteszesnek azt is tudnia kell, hogy a készüléket állandóan, éjjel-nappal viselnie szükséges, az csak rövid időre (fürdés, úszás, egyéb testmozgás stb.) vehető le.
Az orvosi indikáció, aminek figyelembe kell vennie a betegbiztosító rendelkezéseit is, önmagában még nem elég a pumpakezelés megkezdéséhez. A gyermeknek (kivéve a csecsemőket és az egészen fiatal gyermekeket) magának is el kell fogadnia az inzulinkezelés e korszerű, de az injekciós kezelésnél jóval bonyolultabb módozatát.
A szülők általában a gondozóorvostól hallanak először a pumpakezelésről vagy más szülők elmondásai, saját olvasmányaik, internetes tájékozódásuk alapján, netán direkt marketing hatására szorgalmazzák ezt. A gyermekek táborozás, kórházi kezelésük során találkoznak pumpakezelésben részesülő társakkal.
Az injekciós kezelésről pumpakezelésre történő átállítás a gyermek-pumpacentrumok (Budapest – Heim Pál Gyermekkórház, Szent János Kórház, Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Debrecen, Győr, Gyula, Miskolc, Hódmezővásárhely, Kiskunhalas, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Szeged, Veszprém) egyikében történik.
A pumpakezelés indikációja igen felelősségteljes döntés mind a kezelőorvos, mind a páciens és családja számára. Ebben, mint minden döntésünkben, tévedhetünk is. Ezt ne éljük meg kudarcként. Ha a pumpakezelés nem hozza meg a várt eredményt, mindig visszatérhetünk a korábbi, vagy egy másik intenzív inzulinkezelési módra.
A hazánkban jelenleg forgalomban lévő mindhárom inzulinpumpa-típus (Animas, Medtronic és Roche) egyaránt alkalmas felnőttek és gyermekek kezelésére is.
A diabéteszes gyermekek pumpakezelése már hazánkban is több évtizedes múltra tekint vissza. Az első pumpák a múlt század nyolcvanas éveiben jelentek meg (jóval nagyobbak voltak a maiaknál, sokkal kevesebb „funkcióval” rendelkeztek, mai szemmel talán primitívebbnek tűnhetnek, de megbízhatóan működtek), a modern készülékek az ezredfordulót követő években terjedtek el.
Prof. Dr. Soltész Gyula
Megjelent: DiabFórum magazin 2019/1 – április (15. oldal)
