Az Amerikai Szív Szövetség 2003 óta először módosította a hipertónia definícióját, a korábbi 140/90-es értékről levitték a határértéket 130/80 Hgmm-re, mivel a szakértők egybehangzó véleménye az, hogy a magas vérnyomás kezelését hamarabb el kell kezdeni.
A szakértők szerint az irányelveknek tükrözniük kell azt, hogy a szövődmények már az alacsonyabb vérnyomás értékeknél is jelentkezhetnek, viszont az új irányelv alapján diagnosztizált hipertóniás betegnek nem feltétlenül kell azonnal gyógyszeres kezelést kezdenie, főként 45 év alatti személyeknél, de már egy vészjelzés a kezelőorvos és a beteg számára, amely a nem gyógyszeres vérnyomáscsökkentés szükségességét jelzi.
Az új határérték azt jelenti, hogy az Egyesült Államok lakosságának 46 százaléka hipertóniás betegként kerül definiálásra. Korábban ez az arány 32 százalék volt, és a hipertónia volt a második leggyakoribb ok a szívbetegségek és a stroke hátterében.
A kutatók szerint a 140/90 Hgmm-es érték elérésekor már megduplázódik a szív-érrendszeri szövődmények kockázata, összehasonlítva a normálisnak tekinthető 120–130 Hgmm közötti szisztolés vérnyomás értékekkel, és véleményük szerint erről a betegeket tájékoztatni kell.
A magas vérnyomást korábban az 50 év felettiek betegségének tartották, az új irányelvek alapján viszont sok, a 40-es éveiben lévő ember is hipertóniásként kerül diagnosztizálásra. A magas vérnyomás prevalenciája várhatóan háromszorosára fog emelkedni a 45 év alatti férfiak között, a 45 év alatti nőknél pedig meg fog duplázódni – teszi hozzá a beszámoló.
A mintegy 9.000 résztvevő bevonásával végzett kutatás alapján összeállított irányelvek szerint a 130/80-as vérnyomás elérésekor az erek már károsodnak, és a korábbi kategória, a prehipertenzió, ami a 120–139 közötti szisztolés nyomásra vonatkozott, már nem alkalmazható a gyakorlatban. Az ebbe a tartományba eső betegek mostantól vagy az emelkedett (120–129 és 80 Hgmm alatt) kategóriába vagy az 1-es stádiumú hipertónia (130–139 vagy 80–89 Hgmm) kategóriájába fognak kerülni.
A gyógyszeres kezelés csak az 1-es stádiumú hipertónia esetén ajánlott, akkor, ha „a betegnek már volt szív-érrendszeri betegsége, mint például szívinfarktus vagy stroke, vagy az életkor, diabétesz, krónikus veseelégtelenség miatt magas ezeknek a kockázata.
Az összefoglaló felhívja a figyelmet, hogy a vérnyomásmérést helyes technikával kell végezni, és a végleges értéknek 2-3, legalább kettő különböző alkalommal végzett mérés átlagának kell lennie.
A megkérdezett orvosok egyetértenek a határérték módosításával, mert véleményük szerint lehetővé teszi az életmódváltás korábbi elkezdését. A szakértők ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy a magas vérnyomás definíciójának módosításával nem az a cél, hogy a felírt gyógyszerek mennyisége növekedjen, hanem az életmódváltás fontosságát kell előtérbe helyezni. Csupán érdekességként említem meg, hogy az állásfoglalásban kiemelik, hogy a tiazid típusú (HCT) vízhajtókkal történő kezelés hatásossága semmiben nem marad el az ACE-gátló, az ARB típusú és a kalcium csatorna blokkoló szerek hatásosságától.
(A jelen állásfoglalást valószínűleg a közeljövőben az európai országokban, így hazánkban is magukévá teszik a szakemberek, mint erről a közmédiában is nyilatkoztak. Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal nagyobb szigorral kell kezelni nem csupán az orvos-beteg találkozók alkalmával mért vérnyomásértékeket – „fehérköpeny” hipertonia – hanem a beteg által otthonában mért vérnyomás értékeket is és a betegeket mindenképpen a napi többszöri vérnyomás önellenőrzés irányában szükséges motiválni – a referáló megjegyzése.)
(Forrás: Hypertension online, 2017. november)
