Megvizsgálták, hogy a hosszabb időtartamú enyhe alváskorlátozás, mely hasonlít a valóságosan rövid alváshoz, károsítja-e a glükózanyagcserét a nőknél.
A kutatás, amely a “Diabetes Care” című szaklapban jelent meg, a krónikus alváshiány hatását vizsgálta a nők glükózanyagcseréjére. Az alváshiány és a 2-es típusú cukorbetegség közötti összefüggést már korábban is ismerték, de annak pontos hatása a nők glükózanyagcseréjére még nem volt teljesen tisztázott.
A kutatás során olyan nőket vontak be, akik 20 és 75 év közötti korúak voltak, és nem szenvedtek kardio-metabolikus betegségekben. Ezek a résztvevők rendszerint 7-9 órát aludtak éjszakánként. A tanulmány két 6 hetes fázisból állt: az egyik fázisban a résztvevők elegendő mennyiségű alvást kaptak (adekvát alvás, AS), míg a másikban napi 1,5 órával csökkentették az alvásidőt (alváskorlátozás, SR). A vizsgálatok során a plazma glükóz- és inzulinszinteket, valamint az orális glükóztolerancia-teszt eredményeit elemezték.
Az eredmények szerint az alváskorlátozás hatására az inzulinszint és az inzulinrezisztencia (HOMA-IR értékek) növekedett. Ezek a hatások különösen a menopauza utáni nők esetében voltak kifejezettek. Az alváshiány hatása az inzulinérzékenységre független volt a testzsír változásaitól.
Összefoglalva, a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a napi 6,2 órás alvás 6 héten át jelentősen csökkenti az inzulinérzékenységet, függetlenül a testzsírtól. Ez azt sugallja, hogy az elégtelen alvás módosítható kockázati tényezője lehet az inzulinrezisztenciának a nőknél, és fontos szerepet játszhat a cukorbetegség megelőzésében.
(Forrás: Diabetes Care, dc231156, 2023. november 13. PubMed absztrakt)
Megjelent: Diabfórum magazin 2023/5. – december (68. oldal)
