A kamaszkorú gyermekek egyre inkább önállóságra törekednek, ami a diabétesz ellátásában is megnyilvánul. A függetlenség mellett ugyanakkor igyekeznek megfelelni szüleik és gondozó orvosuk elvárásainak is. Előfordul, hogy ennek érdekében nem mindig a valóságnak megfelelő információt adják át.
Ennek legjobb példája a vércukorértékek „kozmetikázása”, a mért értékeknél jobb eredmények beírása a vércukornaplóba, esetleg kitalált, jó értékek rögzítése. Ennek gyanúja akkor merülhet fel, ha nagy a különbség a cukorhemoglobin (HbA1c) és a vércukorértékek között. Ugyancsak „árulkodó” jel lehet, ha az összes vércukorértéket feltűnően azonos tintaszínű és minőségű golyóstollal írták be (esetleg minden értéket közvetlenül az orvosi vizsgálat előtt). Egyik „inveciózus” páciensem, akinek igen sok mért értéke volt 10 mmol/l felett, a magas vércukor kétjegyű számaiból az elsőt egyszerűen elhagyta, csak a másodikat írta be, így a vércukornaplóban mindegyik vércukor 10 mmol/l alatt volt.
A memóriával rendelkező vércukormérő készülékek bevezetése óta a fenti „klasszikus” módszerek már nem alkalmazhatók, de a kamaszok leleményessége határtalan, és megtalálták a módját a glukométerek manipulálásának. Gondozottaim között volt, aki vízzel hígította a vércseppet a mért érték csökkentésére, de a leginkább agyafúrt az a kamasz fiú volt, aki nem diabéteszes iskolatársa vércukrát mérte meg készülékével. Talán még őt is felülmúlta az a tinédzser, aki a múlt hónapban a gondozásra édesapja (aki szintén inzulin-kezelt, fegyelmezett diabéteszes) vércukormérő készülékét hozta el, és annak memóriájából diktálta be a többségében jó vércukorértékeket.
Amerikai gyermekdiabetológusok (Allen H és munkatársai: Jacobs Journal of Pediatrics 2015, 1(1): 006) anonim kérdőíves vizsgálattal mérték fel a manipulálás gyakoriságát. A 113 diabéteszes kamasz 12%-a ismerte be, hogy vércukormérőjük memóriája nem valós értékeket tartalmaz. A szerzők megítélése szerint ennél valószínűleg nagyobb a trükköző gyermekek aránya. A kérdőívet kitöltő kamaszok egynegyede azzal indokolta a valóságosnál hamisan alacsonyabb vércukorértékek „létrehozását”, hogy hipoglikémiát színlelve édességet fogyaszthasson. A kamaszok 23%-a írta le manipulálási módszerét. A legtöbben valamit az ujjukra kentek vérmintavétel előtt, vízzel hígították a vércseppet, vagy nem a saját vércukrukat mérték meg. Néhány olyan gyermek is volt, aki a kívánatosnál több inzulint adott.
A fentiekből is látszik, hogy a felderítés nem könnyű, de fontos feladat, mert a cél, a cukoranyagcsere javítása csak valóságos vércukorértékek ismeretében lehetséges. Ugyanakkor nagy tapintat, körültekintés és empátia szükséges, mert a „leleplezés” lelki sérülést okozhat a kamaszkort és a diabéteszt egyébként is nehezen megélő, feldolgozó gyermekeknek.
Az amerikai „A Sweet Life” online diabétesz magazin egyik írása is foglalkozik ezzel a problémával. Egy gyermek-diabetológus doktornő, aki maga is cukorbeteg, részletesen leírja egy diabéteszes kamaszleány történetét, azt a hosszú hónapokig tartó folyamatot, ami végül is a manipuláció felfedezéséhez és az anyagcserehelyzet javulásához vezetett.
Prof. Dr. Soltész Gyula
