Egy-egy érdekesebb információval szolgáló glukózszenzor-vizsgálat eredményeinek bemutatását tervezzük bemutatni. Jelen vizsgálatot a 2007. óta diabéteszes, most 21 éves F. Flóránál végeztük, aki ez év eleje óta áll gondozásunk alatt. Akkor fő problémáját a folyamatosan magas glukózértékek képezték napi kétszeri glargin és háromszori aszpart inzulin adagolása mellett, 9,6%-os HbA1c szinttel.
A folyamatosan emelt inzulinadagok mellett csupán részben sikerült anyagcseréjét javítani, bár ez az év nyarára 7,4%-os HbA1c szintet jelentett. Flóra nem volt elégedett az eredménnyel, sok volt a vércukorkilengés, ekkor pumpakezelés bevezetése mellett döntöttünk.
Az első két hónap nem hozta meg a várt eredményt, ezért folyamatos glukózmonitorozással igyekeztünk megtalálni a probléma megoldását.
A monitorozás 3. napján (1. ábra) a vércukrok még mindig magasak voltak, napi közel 48 E összinzulin adagolása mellett. Ekkor döntöttünk arról, hogy másnap Flóra „szénhidrátmentes” napot tart, csupán kevés sajtot, gépsonkát fogyaszt. Ez arra jó, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy megfelelő-e a bázisinzulin adagja. Úgy véltük, hogy elégtelen, ezért kismértékű emelést hajtottunk végre erre a napra, elsősorban az éjszakai órákban.
A 2. ábrán látható, hogy a nap első harmadában még magas vércukrok szépen csökkentek és mind a déli órákban, mind az éjszaka folyamán súrolták a hipoglikémiás határt. Ezért másnaptól 0,1 E-gel visszacsökkentettük a bázis rátát és mint a 3. ábra mutatja, már csupán az étkezés utáni vércukrok mutattak kiugró értékeket.
Ugyanez jól látható a 4. ábrán is, ahol ez a tendencia minden nap újra ismétlődik. Ugyan a szenzor vizsgálatnak vége lett, de úgy döntöttünk, hogy az éjszakai bázis rátát visszaemeljük 0,1 E/órával, emellett pedig jelentős mértékben megemeljük a bólus inzulinokat, mégpedig reggel 2 E/10 g szénhidrátra, délben1,3 E/10 g szénhidrátra, vacsora előtt pedig1,6 E/10 g szénhidrátra.
A következő héten mind az éhomi, mind az étkezés utáni vércukrok a normális tartományokban (4–7 mmol/l között) tartózkodtak, a napi összinzulin mennyiség 30E bázis + 23E bólusra, azaz 53E-re emelkedett. A vizsgálatot követő egy hét folyamán hipoglikémia nem lépett fel.
Meg kell jegyezni, hogy Flóra testtömeg indexe 29 kg/m², ami részben magyarázza a kétségtelenül fennálló inzulinrezisztenciát és éppen ezért célul tűztük ki a testsúly lassú léptékben történő normalizálását.
(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József