Inzulin készítmények, analóg inzulinfajták – vércukorcsökkentő terápia 4.

Inzulin készítmények, analóg inzulinfajták – vércukorcsökkentő terápia 4.

Magazinunk előző számában e témakörben a vércukorcsökkentő tablettás és nem inzulin jellegű injekciós készítmények tárgyalását követően a humán inzulinok alkalmazásának problematikájával foglalkoztam.

Humán inzulinok

Humán inzulinok

A bőr alatti kötőszövetben az inzulin molekulák ún. hexamer formációt vesznek fel

A humán inzulinok – mint a nevük is mutatja – 100%-ig azonosak a hasnyálmirigyben termelődő inzulinnal, azzal a pontosítással, hogy ez csupán a gyorshatású humán inzulinokra jellemző. Az NPH inzulinok is humán inzulinok, azonban az inzulin oldathoz egy felszívódást lassító fehérjét adagolnak a hatástartam hosszabbítása céljából.
A bőr alá beadott humán inzulinnak van egy felszívódási sebessége, pontosan lassúsága, ami azt jelenti, hogy a bőr alatti kötőszövetben az inzulin molekulák ún. hexamer formációt vesznek fel, vagyis 6 inzulin molekula csapzódik össze és ahogy a kötőszövet nedveiben felhígul, aszerint esik szét a hatos formáció három kettesre, majd egyes inzulin molekulára. Ennek az időtartama 5–6 óra, a csúcs 2,5–3 óra körül tetőzik.

Tehát az étkezések előtt alkalmazott humán inzulin felszívódása és hatásgörbéje nem illeszkedik a hasnyálmirigyben elválasztódó inzulinéhoz, amely a szénhidrát fogyasztás függvényében perceken belül igen magas vérszintet produkál, ráadásul az elválasztódó inzulin 50%-át a máj azonnal megköti és a magas máj inzulinszintek megakadályozzák a máj étkezéseket követő glukóz leadását. A humán inzulin, bármennyire is azonos a szervezetben elválasztódó inzulinnal nem akkor, nem ott és nem a szükséges mennyisében van jelen. Viszont mivel hatástartama korlátozott, vagy naponta 5 alkalommal lenne célszerű alkalmazni vagy pedig a hatástartamot valamivel megnyújtani, utóbbi megoldást nyújtja az NPH inzulin. Ez viszont csupán kb. 14 órás hatástartamú, tehát naponta kétszer szükséges adagolni mintegy „bázisinzulinként” és a hatásgörbéje szintén nem egyezik a szervezetben elválasztott inzulinéval.

Analóg inzulinfajták

Mindezen problémák megoldását célozták az ún. analóg inzulinfajták kidolgozása. Ezeknek két fő típusuk van: az ultragyors hatású inzulinok esetében az inzulin molekulán kis változtatást eszközölve sikerült elérni, hogy a beadást követően a molekulák nem csapzódnak össze és felszívódásuk azonnal megkezdődik. Emiatt elegendő 10 perccel étkezés előtt adni azokat, a hatásmaximumuk közel van a szervezetben elválasztódó inzulinhoz és a hatástartamuk is csupán 2–2 ½ óra, tehát ritkábban okoznak későbbi hipoglikémiát. A magazin első harmadában gyógyszertári név alapján is fellelhetők.

Az ultragyors hatású inzulinok alkalmazása étkezési inzulinként jelentős előrelépést jelent mind a betegek rugalmasabb étkezése tekintetében – ha több szénhidrátot akar fogyasztani, valamivel megemeli az inzulinadagját, ill. fordítva, kevesebb szénhidrát fogyasztása esetén kevesebbet adagol – mind pedig a hipoglikémia veszély csökkentése révén. A kettő együtt jelentős szerepet játszik többek között a beteg súlystabilitásában.

Azonban az ultra gyorshatású inzulinok nem képesek működni megfelelő hosszú hatású bázisinzulin nélkül. E bázisinzulinokat úgy állítják elő, hogy az inzulin molekulához valamilyen oldal-láncot csatolnak és ennek révén hatástartamuk megnyúlik, akár 20–24 órára, hatásgörbéjük pedig lelapul. Az első ilyen inzulin a glargin inzulin volt, melyet a detemir inzulin követett. Néhány éve rendelkezésre áll a glargin inzulinnak háromszoros töménységű (300 E/ml) változata, mely a hatástartamot 28 órára nyújtotta meg, valamint forgalomba került a degludek inzulin is, melynek a hatástartama már 42 óra és gyakorlatilag végig egyenletes hatású, tehát nincs hatásmaximuma.

Az új bázisinzulinok jelentősége többirányú

  • Sokkal egyenletesebb vércukorszinteket biztosítanak a nap 24 órájában, míg a detemir és a glargin inzulint az esetek egy hányadában naponta kétszer célszerű alkalmazni, a háromszoros töménységű glargin és a degludek inzulinokat kizárólag naponta egyszer kell adni és gyakorlatilag mindegy, hogy erre reggel vagy este kerül sor.
  • Sokkal ritkábban okoznak hipoglikémiát. Ennek ellenére ügyelni kell arra, hogy bár az új bázisinzulinok vérszintje alig változik, a degludek esetében pedig teljesen vízszintes a „görbe”, ez még mindig nem egyezik a szervezetben elválasztódó, étkezési szünetekben és éjjel a vércukorszintek állandóságát biztosító inzulin szintjével. Utóbbi ugyanis délben és az éjszaka közepén lecsökken, mivel ilyenkor a legnagyobb a szervezet inzulinérzékenysége. Tehát ahhoz, hogy éjjel ne lépjen fel hipoglikémia, lefekvés előtt a vércukrot 6–9 mmol/l közötti szintre szükséges emelni, mivel alacsonyabb esti glukózszinteknél az egyenletesen magas bázisinzulin 2–3 mmol/l-rel csökkenti éjjel a vércukrot.
  • Végül, mindezekre tekintettel az analóg inzulinokkal nagyobb esély mutatkozik a testsúly megtartására, esetenként csökkentésére, de mindehhez a beteg sokirányú informáltsága, az inzulin adagok pontos „kititrálása”, az étkezés és az étkezési inzulinok maximális szinkronba hozása szükséges.

(folytatjuk)
Dr. Fövényi József

Megjelent: DiabFórum magazin 2018/5 – december (18-19. oldal)

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Send this to a friend