Inzulinkezelés problémák – az inzulinkezelés egyik legnagyobb problémája az, hogy a szervezet inzulinérzékenysége időről-időre változik, hol nő, ilyenkor kevesebb inzulinra van szükség, hol pedig csökken, ilyenkor az inzulinadagjait meg kell emelni, különben a vércukor „elszáll”.
Dr. Sheri Colberg, Ph.D. tanácsai, észrevételei
Ha hipoglikémia lép el, pl. éjjel, észrevétlenül és a betegnek nem áll módjában azonnal szénhidrátbevitellel korrigálni, a reggeli kortizolszint extrém magas lehet és ez súlyos, nehezen és lassan korrigálható inzulinrezisztenciát eredményez. Ennek következménye, hogy a szokásos reggelit követően még emelt inzulinadag mellett is tovább nő a vércukorszint. De ez akkor is előfordulhat, ha éjjel nem lép fel hipó és ez megnehezíti a probléma kiküszöbölését.
Ha a vércukor akármilyen okból megemelkedik, a hiperglikémia önmagában is inzulinrezisztenciát fokozó tényező. Ilyenkor több inzulint szükséges adni a vércukor normalizálásához, de ennek hatásához sokszor több óra is szükséges lehet. Nagyon fontos a helyes inzulinadag eltalálása, mert a túladagolás (különösen késő este) hipoglikémia veszélyével fenyeget és „hullámvasútra” ülteti a vércukrot.
Az életvitel és a fizikai aktivitás gyors változása, mint pl. 1-2 napos utazás gépkocsival, ágyba kényszerülés sérülés, betegség miatt vagy pedig lazsálás nyaraláskor. Az ilyen esetek az izmok inzulinrezisztenciáját eredményezik, ami miatt étkezéseket követően még emelt inzulinadagok mellett is felugrik a vércukor. Ez törvényszerű és nem a beteg hibája. Ilyenkor mind a bázis, mind az étkezési inzulinigény akár 20–30%-kal megemelkedhet. Ha pedig ezt követően újra többet mozgunk, fizikailag aktívabbá válunk, mind a bázis, mind az étkezési inzulinigény drasztikusan csökken. A változtatásokra nagyon oda kell figyelni.
A fizikai vagy mentális stressz hatással van a vércukorra. Ennek oka az adrenalin és a szérum kortizon szintek megemelkedése stressz hatására és az eredmény az inzulinrezisztencia. Ugyanez a helyzet lázas megbetegedéseknél, főként, ha komoly fertőzés is fennáll. Ilyenkor akár kétszeresére is nőhet az inzulinigény.
Ha a szokásosnál több kalóriát, ezen belül zsírt, fehérjét veszünk magunkhoz, pl. étteremben étkezve nem tudjuk megítélni az étel tényleges tápanyagtartalmát, ez drasztikus inzulinigény növekedésével járhat. Mégpedig nem csupán közvetlenül az étkezést követően, hanem 3-6 órával később is, mivel a sok zsír és fehérje átmeneti inzulinrezisztenciát okoz. Az ilyenkor adagolt többlet inzulin viszont órákkal később hipoglikémiát eredményezhet.
Az alváshiány fizikai és mentális stresszel jár, ami viszont a megemelkedett kortizon szintek révén szintén fokozza az inzulinrezisztenciát és megnöveli az inzulinigényt.
Váltott – nappali/éjjeli – műszakban dolgozás mindenképpen megbontja a bioritmust és emiatt az inzulinigény nehezen kiszámítható, napról-napra változhat.
Nők esetében a menstruációs ciklus erősen változtatja az inzulinérzékenységet. A ciklus közepén, ovulációnál, valamint a menzesz előtti 2-3 napon nő az inzulinrezisztencia, mely az inzulinadagok minimális emelését teszi szükségessé. Ez viszont nem minden nő esetében érvényes. Külön problémát jelent a szabálytalan ciklus. Ami biztos, hogy a terhesség folyamán az inzulinrezisztencia fokozatos emelkedése miatt az inzulinadagokat a 8. hónapig emelni szükséges.
(Mindezen problémák megtalálhatók az „Inzulinnal kezeltek kézikönyvé”-ben és „Cukorbetegek nagy diétáskönyve” utóbbi kiadásaiban, de mivel nem mindenki által köztudottak, nem lehet elég gyakran foglalkozni velük – a referáló megjegyzése.)
Dr. Fövényi József
