Egy paleoantropológus a kőkorszaki étrendről – paleo diéta

paleo diéta

Paleontológusként sokszor megkérdeznek arról, hogy mi a véleményem a paleo diéta étrendről – írja Peter Ungar a Scientific American vendégblogjában. Nem vagyok igazán rajongója – túlzottan szeretem a pizzát, sült krumplit és jégkrémet hozzá. Mindazonáltal a dietetikus guruk erős érvelést állítottak fel a mai és az őseink táplálkozásának eltéréseit illetően. A mögöttes elképzelés az, hogy az étrendünk túl gyorsan változott ahhoz, hogy a génjeink is tartsák a lépést.

Az emberek már évezredek óta vitatkoznak a természetes étrendről, amit gyakran az erkölcs köntösébe bújtatnak, miszerint morális-e más állatot megennünk. Az oroszlánnak nincs választása, ám nekünk van. Vegyük például Püthagoraszt, aki szerint a húsból lett hús rossz dolog. Az etikai alapon vegetáriánusok érvelése az elmúlt 2500 év során nem sokat változott, ám ma már a színen van Sarah Palin is, aki könyvében így elmélkedik: „Ha Isten nem akarná, hogy állatokat együnk, miért teremtette volna őket húsból?” A Teremtések könyve 9. fejezetének 3. bekezdése is ezt igazolja: „Minden mozgó állat, amely él, legyen nektek eledelül”.

Míg az embereknek nincs meg az a fogazatuk és karmuk, ami a húsevésre evolválódott emlősöknek, ez nem jelenti azt, hogy ne „szabadna” húst ennünk. Korai Homo őseink az éles ragadozószerű fogazat helyett fejlesztettek ki különböző fegyvereket és vágószerszámokat. A húsevésen kívül nincs semmi más magyarázat ugyanis a régészeti lelőhelyeken feltárt, kőszerszámmal vágott mélyedésekkel rendelkező állati csontokra.

De ugyanígy a glutén sem természetellenes

A folyamatos, szénhidrátbevitel csökkentésére irányuló figyelmeztetések ellenére sok bizonyíték szól amellett is, hogy a gabonafélék alapvető tápláléknak számítottak – némelyeknek legalábbis – már jóval azok háziasítása előtt. A galileai tenger partján található Ohalo lakosai például búzát és árpát fogyasztottak a legutóbbi jégkorszak csúcsán, több mint tízezer évvel ezen két növény domesztikálását megelőzően. A paleobotanikusok még keményítőszemcséket is találtak egy negyvenezer éves neandertaliak fogkövén. A granulák alakja árpára és más gabonafélékre emlékeztetett, melyek jellegzetes sérüléseiből arra következtetnek, hogy főtt állapotban kerültek asztalra. Nincs tehát semmi újkeletű a gabonafogyasztásban.

Ez vezetett el a „paleolit diétához”

Paleontológusként sokszor megkérdeznek arról, hogy mi a véleményem erről az étrendről – írja Peter Ungar a Scientific American vendégblogjában. Nem vagyok igazán rajongója – túlzottan szeretem a pizzát, sült krumplit és jégkrémet hozzá. Mindazonáltal a dietetikus guruk erős érvelést állítottak fel a mai és az őseink táplálkozásának eltéréseit illetően. A mögöttes elképzelés az, hogy az étrendünk túl gyorsan változott ahhoz, hogy a génjeink is tartsák a lépést. Az eredmény a paleolit étkezés képviselői szerint a „metabolikus szindróma” volna, olyan állapotok klasztere, mint a magas vérnyomás, magas vércukorszint, elhízás és abnormális koleszterin szint. Ez erőteljes vádirat. Gondoljunk csak bele, mi történne, ha dieselt tankolnák benzines autónkba. A rossz üzemanyag nagy pusztítást okozhat a rendszerben, akár az autónkról, akár a testünkről van szó.

Értelmes gondolatmenet, nem csoda, hogy a paleolit étrendek továbbra is igen népszerűek. Az alaptémának ma már sok variációja létezik, de a fehérjedús és omega-3 zsírsavakban gazdag élelmek újra és újra felbukkannak. A szabadtartású marhahús és a hal jó, a szénhidrátoknak pedig keményítőt nem tartalmazó friss gyümölcsökből és zöldségekből kell származniuk. Ezzel szemben a gabonafélék, hüvelyesek, tejtermékek, a krumpli és a feldolgozott ételek ki vannak zárva. A cél, hogy úgy táplálkozzunk, mint a kőkorszakbeli őseink – tudják, avokádós spenótsaláta, dió, pulykasonka és hasonlók. Nem vagyok dietetikus és nem beszélhetek teljes hitelességgel a paleolit étkezés táplálkozási előnyeiről és kockázatairól, ám annak evolúciós megalapozottságáról annál inkább.

A paleoökológia szempontjából a paleo diéta egy mítosz csupán

Az ételválasztás ugyanis sokkal inkább arról szól, hogy mi elérhető, mint hogy milyen táplálék fogyasztására fejlődött volna ki egy faj. És épp ahogy az év különböző szakában előre jelezhető időben érnek meg a gyümölcsök, sárgulnak be a falevelek és nyílnak ki a virágok, úgy változott az őseink számára elérhető táplálékok köre is, miközben körülöttük a világ nyirkos melegből váltott száraz hűvösre, majd újra vissza. Ezek azok a változások, amik az evolúciónkat hajtották. Még ha rekonstruálni is tudnánk a pontos tápanyag összetételét egyes specifikus hominin fajnak a történekem során (és ezt nem tudjuk még megtenni), ez az információ semmi értelmeset nem adna arra, hogyan tervezzünk meg egy ősi étrenden alapuló táplálkozási rendszert. Ahogy a világunk folyamatosan változott, úgy követte ezt az őseink étrendje is. Az evolúciónk egy kiválasztott pontjára való fókuszálás teljesen hiábavaló lenne. Mi magunk is egy folyamatban lévő munka vagyunk. Az előemberek ráadásul a térben is kierjedten éltek, és azok, akik a folyó partján vagy erdőben éltek egészen biztosan mást ettek, mint akik a tóparton vagy a nyílt szavannán.

Milyen is volt az ősi emberi étrend?

Már magának a kérdésnek sincs semmi értelme. Vegyük például figyelembe a legutóbbi vadászó-gyűjtögető társadalmakat, akik a paleo diétát is inspirálták. Az észak-alaszkai partokon élő tikiġaġmiutok például szinte teljességgel csak tengeri emlősök és halak fehérjéjén és zsírján éltek, míg Botswana közép-kalahári régiójának gwi san populációjában az étrend kalóriájának közel 70 százalékát szénhidrátdús, cukros sárgadinnyék és keményítős gyökérféleségek tették ki. A hagyományos gyűjtögetők az élet nagyobb közösségéből merítették megélhetésüket – ez a környezet pedig élőhelyről élőhelyre hatalmas változatosságot mutatott, a sarkkör közeli területektől a trópusi éghajlatokig. Igen kevés emlősállat mondhatja el ugyanezt magáról és kevés kétség fér ahhoz is, hogy evolúciós sikerünk egy részéért épp ez a táplálkozási változatosság felelős.

Sok paleoantropológus gondolja ma úgy, hogy a pleisztocén során növekvő klímafluktuáció az őseinket is alakította – akár testüket, akár elméjüket, akár mindkettőt – az emberiséget fémjelző étrendi rugalmasság irányába. Az alapvető elképzelés az, hogy a folyamatosan változó világ kirostálta a finnyás evőket közülünk. A természet változatos fajjá alakított minket, és ez az oka annak is, hogy bioszféránk szerteágazó büféasztalán mind megtaláljuk a kielégítő táplálékainkat. És ezért is tudtuk megváltoztatni az egész játszmát és lehettünk gyűjtögetőkből farmerekké – ezzel pedig elkezdhettük valóban elfogyasztani bolygónkat.

Hát ennyit a paleoról.

(Forrás: Scientific American, 2017. április 27.)

>
Close Popup

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Close Popup
Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.

Ezek a cookie-k szükségesek ahhoz, hogy a webhely működjön, és nem kapcsolható ki a rendszerünkben.

Technikai Cookie-k
Az oldal működtetéséhez az alábbi technikai cookie-ek szükségesek
  • wordpress_test_cookie

Összes tiltása
Save
Összes engedélyezése
Open Privacy settings
Send this to a friend