…csupán tartaniuk kell magukat a protokollhoz
Kanada volt az első állam, melyben engedélyezték, hogy inzulinnal kezelt cukorbetegek hivatásszerűen pilótaként tevékenykedjenek. 2012-ben az inzulinnal vagy inzulin elválasztást fokozó és ez által a hipoglikémiák kockázatát növelő szulfanilurea készítménnyel kezelt betegek számára az Egyesült Királyságban is engedélyezték, mint erről dr. Julia Hine angol diabetológus beszámolt az EASD szeptemberi müncheni kongresszusán. Azóta 70 ilyen pilóta engedélyt adtak ki az Egyesült Királyságban, a beszámolóban 26 személy esetét ismertették.
Közel 2 éves követési idő során a pilóták vércukrai több mint 95%-a a „biztonságosnak” tekinthető 5–15 mmol/l-es tartományban mozgott és egyetlen olyan eset sem fordult elő, ahol a pilóta alacsony vagy magas vércukorszintek miatti egészségügyi vezetési képtelensége fennállott volna. Fontos szempontként emelték ki, hogy a hipoglikémizáló kezelés melletti repülőgép vezetési engedélyt csak korábbi pilóta engedéllyel rendelkezőknek adták meg, tehát nem régóta 1-es típusú, repülőt még nem vezetett cukorbetegeknek. Viszont az a tény, hogy továbbra is pilóták maradhatnak, akik akár inzulinkezelésre is szoruló cukorbeteggé váltak, reményt nyújthat az 1-es típusú betegeknek is.
Az inzulinkezelésre szoruló cukorbeteg pilóták számára diabetológusok és repülési szakemberek együttműködésével szerkesztették meg a biztonsági protokollt. A pilóta engedélyt megkapó cukorbetegek veseműködésének épnek kellett lenni, nem lehetett jelentősebb mértékű retinopátiájuk vagy neuropátiájuk. Hipoglikémia érző képességüknek normálisnak kellett lenni és vérnyomásuk se haladhatta meg a 150/80 Hgmm-es szintet.
Hivatásszerű cukorbeteg pilóták – a pilóta-protokoll részletei
- Három vércukortartományt állapítottak meg: „zöld”: 5–15 mmol/l közötti repülés alatt, „sárga”: azonnali korrekciót igénylő 4–5 mmol/l-es tartomány hipoglikémia veszélye miatt, illetve 15–20 mmol/l-es tartomány hiperglikémia veszélye miatt, valamint „piros”: 4 mmol/l alatti vagy 20 mmol/l feletti, azonnali beavatkozást igénylő tartomány.
- A pilótának mérnie kell vércukrát 2, 1 és ½ órával repülés előtt. Ha a cukra a piros zónában van, nem repülhet.
- Repülés alatt inzulinkezelés mellett minimum óránként egyszer, szulfanilurea kezelés mellett kétóránként kell mérni a vércukrot.
- Leszállás előtt 30 percen belül mérni kell a vércukrot, melyet ismételni szükséges, ha a leszállásra váratlanul később kerül sor.
- Minden alkalommal, amikor diabétesszel kapcsolatos tüneteket észlel, mérni kell a vércukrot.
- Amennyiben a vércukorszint a piros tartományok egyikébe kerül, a vezetést át kell adni a másodpilótának.
- Nyugalmi időszakban (robot pilóta általi vezetés) mellőzheti a rendszeres vércukormérést, de ha visszaveszi aktívan a vezetést, újra megfelelő gyakorisággal szükséges ellenőrizni a cukorszintet.
- Klinikai kontrollon kell részt venniük az inzulinnal kezelt hivatásos pilótáknak minden 6., a nem hivatásosoknak pedig minden 12. hónapban.
- Az inzulinpumpát vagy/és folyamatos szöveti glukózmonitorozást használó pilóták számára is kötelező fentiek szerint mérni vércukrukat.
A 26 inzulinnal kezelt pilóta mind átlagban 41 éves férfi volt. Többségük (84,6%) átlag 8 éves időtartamú 1-es típusú cukorbeteg volt. Az átlagos utánkövetési idő 19,5 hónapot tett ki, a HbA1c szintjük ezalatt nem változott, 7–7,2% között maradt.
Összesen 8897 vércukormeghatározást regisztráltak átlag 4900 repült óra alatt, átlagban pilótánként 322-t. Hat óránál rövidebb repülések alatt a 7829 mérés 95,8%-ban a „zöld” tartományban voltak a vércukrok. Csupán 19 (0,2%) vércukor került a vércukor a „piros” tartományba, de egyetlen esetben se vált alacsony vagy magas vércukor érték miatt a pilóta vezetésképtelenné.
Bár a programban csupán cukorbeteggé vált, de pilóta engedéllyel rendelkező egyének vettek részt, az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség foglalkozik a repülési engedéllyel nem rendelkező 1-es típusú cukorbetegek számára a jövőben kiadható pilótaengedély kérdésével.
(Forrás: EASD Kongresszus, München, 2016. szeptember 12–16.)
