Hipoglikémia előidézése: tablettás, nem inzulin jellegű injekciós készítmények
Magazinunk előző számában magáról a hipoglikémiáról adtunk részletes ismertetőt. Ezúttal a hipoglikémia előidézése szempontjából foglalkozunk a vércukorcsökkentő tablettás és nem inzulin jellegű injekciós készítményekkel.
A mindeddig, a 2-es típusú diabétesz alapgyógyszerének tekintett metformin készítmények önmagukban nem vagy rendkívül ritkán okoznak hipoglikémiát, utóbbi eset is csupán vagy nagyon megerőltető fizikai aktivitás, vagy/és az étkezés fél-egy napon keresztül történő kihagyása kapcsán fordul elő.
A ma már egyre ritkábban alkalmazott, a cukroknak a bélből való felszívódását gátló akarbóz önmagában adva szintén nem okoz hipoglikémiát.
Az évtizedeken keresztül szinte kizárólagosan használt, de ma egyre inkább háttérbe szoruló szulfanilurea készítmények (glibenclamid, gliclazid, glimepirid) az inzulin-elválasztás fokozása révén hatnak és éppen ezért nagyon gyakran okozhatnak hipoglikémiát, főként, ha egy-egy étkezést kihagy, vagy annak időpontját kitolja a beteg. Általában ezek a hipoglikémiák nem súlyosak és gyorsan felszívódó cukrok fogyasztásával rendezhetők. Éppen ezért legtöbb esetben a beteg önmaga is képes kivédeni a szulfanilureák okozta hipoglikémiát és ez csak extrém esetben – pl. erős fizikai terhelés során, ha nem áll rendelkezésre megfelelő szénhidrát – vezethetnek eszméletvesztéssel járó állapothoz.
A ma már csak elvétve alkalmazott ún. prandiális glukóz regulátorok, mint a repaglinid és a nateglinid, melyeket étkezések előtt adagolnak és hatásuk 2-3 órán belül megszűnik, a szulfanilureáknál ritkábban okoznak hipoglikémiát.
A DPP-4 gátló gliptinek (sitagliptin, vildagliptin, szaxagliptin, linagliptin) önmagukban vagy metforminnal kombináltan alkalmazva nem okoznak hipoglikémiát, kivéve a metforminnál leírt extrém eseteket.
Az SGLT-2 gátló gliflozinok (dapa-gliflozin, empagliflozin) önmagukban adva vagy metforminnal kombinációban nem, vagy igen ritkán okoznak hipoglikémiát.
A GLP-1 analóg injekciós készítmények (exenatid, liraglutid, lixisenatid, tartós hatású exenatid és tartós hatású dulaglutid) önmagukban vagy metforminnal kombináltan alkalmazva nem, vagy csupán a metforminnál leírt extrém körülmények között okoznak hipoglikémiát.
Fontos tisztában lenni azzal, hogy azon kezelési formáknál, melyeknél fennáll a hipoglikémia veszélye, egyidejűleg fennáll a súlygyarapodás veszélye is, hiszen a hipoglikémia mögött a fokozott inzulin-elválasztás áll, ami pedig mindenképpen elősegíti a testsúly nemkívánatos gyarapodását is.
(folytatjuk)
Dr. Fövényi József
Megjelent: DiabFórum Magazin 2018/3. – augusztus (11. oldal)
