Cukorbetegség és inzulinkezelés felnőttkorban 2. – vércukoremelkedés és inzulin

A vércukor és az inzulin

A vércukor a vérben lévő szőlőcukor, szakkifejezéssel glukóz. A vércukor szintje egészséges embernél éhgyomorra 4–5,5 mmol/l között változik, étkezések után 1-2 óra időtartamra 1–3 mmol/l-t emelkedik. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a vércukor éhgyomri szintje – nagy laboratóriumi vizsgálattal – a 7 mmol/l-t meghaladja, étkezés után ez az érték általában 11 mmol/l fölé emelkedik. A 6,1 és 6,9 mmol/l közötti éhgyomri vércukrot emelkedett éhomi vércukornak (az angol kifejezés rövidítése: IFG) nevezzük.

Mivel mind betegek, mind orvosok még ma is gyakran kissé lazán kezelik a kezdeti vércukor-emelkedéseket, hangsúlyozni szükséges, hogy addig nem beszélhetünk cukorbetegségről, amíg az éhomi vércukorszint nagy laboratóriumi vizsgálattal 6,0 mmol/l alatt marad.

  • 6,0 mmol/l alatti éhomi vércukorszint mellett 75 g szőlőcukorral (glukózzal) készült terheléses vizsgálattal (OGTT) 7,8 és 11,1 mmol/l-es 2 órás vércukorszintnél ún. „csökkent glukóz toleranciával” (az angol kifejezés rövidítése: IGT) állunk szemben, mely már a diabétesz előszobájaként tekinthető,
  • 6,1 és 6,9 mmol/l közötti érték „emelkedett éhomi vércukrot” jelent, ilyenkor fokozott a diabétesz kockázata,
  • 7,0 mmol/l-t meghaladó éhomi vércukor és szőlőcukorterhelésnél 11,1 mmol/l feletti 2 órás érték viszont már biztosan diabéteszt jelent.
    Fontos tudni, hogy kézi vércukormérő műszerrel a határértékek (6 mmol/l) körüli vércukrok biztonsággal nem határozhatók meg, mivel e glukométerek ± 0,5 mmol/l körüli mértékben szórnak. Tehát a cukorbetegség kezdete biztonsággal csak nagy laboratóriumi módszerrel mutatható ki. Megjegyzendő még: az ujjbegyes vércukormérésnél a hajszálerekben lévő ún. kapilláris teljes vér glukóz tartalmát mérjük, mely kb. 1 mmol/l-rel alacsonyabb a vénás vérvétel során a vérsavóban mért glukóz értéknél, bár a legkorszerűbb készülékeknél, pl. a DCont Trend esetében a vénás vérhez kalibrálták az értékeket.

A vércukor két módon emelkedhet

  • a vércukrot emelő szénhidrát-tartalmú táplálékok felvétele következtében, valamint
  • a szervezet elégtelen inzulinellátottsága következtében a máj fokozott cukorleadása által.

Míg az étkezés utáni vércukor-emelkedés elsősorban a táplálék szénhidráttartalmára és az elfogyasztott szénhidrát minőségére vezethető vissza, addig az étkezési szünetekben – többek között éjjel és a kora reggeli órákban, tehát éhgyomorra – észlelhető vércukor-emelkedés a máj fokozott cukorleadásának a következménye.

Langerhans-szigetsejt

Langerhans-szigetsejt

A vércukor szintjét a szervezet bonyolult, összehangolt szabályozó mechanizmus révén tartja egyensúlyban, melyen belül legfontosabb szerep a hasnyálmirigy – szaknyelven pankreász – úgynevezett Langerhans-szigetei béta-sejtjeiben termelődő hormonnak az inzulinnak jut. A hasnyálmirigy a has mélyében a máj alatt, a patkóbél által körbefogva, haránt irányban helyezkedik el. Feladata kettős; részben az emésztőnedveket termeli az emésztés elősegítésére, részben a vér cukorszintjét és a sejtek cukorfelvételét szabályozó inzulin nevű hormont bocsátja a véráramba. Ezen túlmenően az inzulin a szervezet teljes anyagcseréjének, tehát mind a szénhidrát-, mind a zsír-, mind pedig a fehérje-anyagcserének is a legfőbb szabályozó hormonja. Abban az esetben, ha nincs elegendő mennyiségű inzulin a szervezetben, vagy az inzulin valamilyen okból hatását nem képes kifejteni, a vércukor szintje megemelkedik. Ez a helyzet áll fenn mindenfajta cukorbetegség esetében is.

Az inzulin fehérjehormon, ezért szájon át nem adható, hiszen megemésztődne. Ezért az inzulint injekciós tűvel a bőr alá juttatjuk, ahonnan hosszabb-rövidebb idő (felszívódási idő) után először a vénás rendszerbe, majd a jobb szívfélbe, onnan a tüdőn keresztül (kis vérkör) a bal szívfélbe, végül a nagyvérkörbe jut. A nagyvérkörből az inzulin kis részben a májba, nagyobbrészt a szervezet többi szöveteibe (főként az izom- és zsírszövetbe) kerül, és kifejti rendkívül sokrétű anyagcserehatását. Az injekciós kezelés során sokkal kevesebb inzulin jut a májba, mint egészséges egyénnél, ahol a hasnyálmirigy béta-sejtjeiből kikerülő és tizedmásodpercen belül teljes egészében a májba jutó inzulin felét a máj azonnal megköti és felhasználja fontos anyagcsere folyamataiban. Ha pl. nem jut elég inzulin a májba, megnő a máj cukorleadása és megemelkedik a vércukor. Fentiek alapján könnyen belátható, hogy alapvető különbség van a legtöbb inzulinadagolási mód és az élettani inzulinhatás között. A lényeg tehát, amivel mindig számolni kell:

Diabéteszben a kezelés során beadott inzulin nem akkor, nem ott és nem a kellő mennyiségben van jelen!

(Úgy tűnik, kivételt csupán bizonyos értelemben az ultragyors hatású analóg inzulinkészítmények képeznek, étkezés előtt történő adagolás során. Ilyenkor ugyanis dózisfüggően olyan magas inzulinszintek jönnek létre, hogy akár képesek teljes mértékben megakadályozni az étkezés utáni vércukor emelkedést.)

Mint a lenti ábrán látható, normális körülmények között az inzulin-elválasztás két fajtája különböztethető meg. Az egyik az étkezési szünetekben és éjjel folyamatosan végbemenő alap inzulinszekréció, mely a bázis inzulin szinteket tartja fenn, és az ehhez csatlakozó gyors és rövid ideig tartó étkezési inzulinelválasztás. E kettő biztosítja a vércukor stabil szintjeit az étkezési szünetekben és éjjel, valamint minimális emelkedését az étkezéseket követően.

Egészséges egyén inzulin- és vércukor-profilja

Egészséges egyén inzulin- és vércukor-profilja

Amíg az inzulin – a fent leírt mechanizmusok révén – a vércukrot mindig csökkenti, addig a Langerhans-szigetek alfa sejtjeiben termelődő másik hormon, a glukagon ellentétes hatású, tehát emeli a vércukrot, fokozza a máj szőlőcukor leadását. Az egészséges szervezetben elválasztására fizikai munka végzésekor és étkezési szünetekben kerül sor: ilyenkor a glukagon fokozott elválasztása biztosítja a vércukorszintek állandóságát. Diabéteszben csökkent inzulinhatásnál a glukagon a felelős azért, hogy étkezések alkalmával nem függesztődik fel a máj glukóz leadása, és ezért nem csupán az elfogyasztott szénhidrátok, hanem a májból kiáramló cukor is emeli a vércukor szintjét.
Az inzulin és a glukagon mellett étkezéskor a vékonybelekben is hormonok (inkretinek) szabadulnak fel, melyek fokozzák az inzulin és gátolják a glukagon hatását, ezáltal a vércukor túlzott megemelkedését.

(Folytatjuk)

Dr. Fövényi József

>

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.

Send this to a friend