Jelen alkalommal két szempontból is a korábbiaktól különböző szöveti glukózmonitorozással foglalkozó esettanulmánnyal szolgálok. Az egyik különbség: először kerül bemutatásra a 14 napos Dexcom szenzor alkalmazása, a másik, hogy ezt inzulinpumpával összekapcsolva mutatom be. Még lesznek további kisebb különbségek is, de ezekről később. Mindenesetre az esettanulmány bonyolult lesz, inkább csak inzulinpumpát alkalmazó betegek számára érthető.
A vizsgálat alanya O. Ágnes 36 éves, 26 éve 1-es típusú diabéteszes betegünk. Fő problémája az, hogy intenzív inzulinkezelés és minden igyekezete ellenére sem sikerült HbA1c szintjét 8% alá csökkenteni, márpedig Ágnes elérkezettnek látta az időt, hogy gyermeket vállaljon. Ezért ez év áprilisától tanácsomra inzulinpumpa-kezelésre váltott.
Az első három hónap alatt HbA1c szintje 8,8%-ról 7,4%-ra csökkent, amely 1999. óta a mért legalacsonyabb értéke, de még mindig túl magas a terhesség vállalásához. Ezért – szintén tanácsomra – a pumpával történő inzulinadagolás optimalizálása céljából ez év júliusában 14 napon át a pumpájával együtt működő Dexcom szöveti glukózmonitor alkalmazásával élt. Ez a szenzor ugyan hivatalosan csupán 7 napig működik, de az esetek túlnyomó részében megbízhatóan 14 napon keresztül is funkcionál.
Az 1. ábrán a 14 napos vizsgálat teljes glukóz görbéje látható folyamatos egymásutánban. Megfigyelhető, hogy a vércukrok nagyrészt 3 és 12 mmol/l között ingadoznak nap-nap után és csupán 2 nap érik el a 14 mmol/l-es értéket, ill. süllyednek valamivel 3 mmol/l alá. A piros pontok a beteg által végzett ujjbegyszúrásos vércukor-kalibrációt jelzik.
1. ábra: 14 napos vizsgálat teljes glukózgörbéje folyamatos egymásutánban
A 2. és 3. ábrán mind a 14 nap szöveti glukóz görbéi láthatók, a Dexcom készülék sajátosságainak megfelelően fordított sorrendben, azaz jobbról-balra, alulról felfelé mutatják a különböző napok görbéit. Ezeken két tendencia vehető ki: mintegy a vizsgálati napok felében estétől reggelig csökken a vércukor, valamint még ennél is kifejezettebb, hogy minden hipoglikémia közeli glukózértéket gyors emelkedés követ.
2. ábra
3. ábra
A 4. összegző ábrán is kivehetők ezek a tendenciák.
4. ábra
Az 5. és 6. ábrán – helytakarékossági okokból – csupán az utolsó 8 napnak a pumpa által rögzített bázis és bólus inzulin adagolását mutatjuk be, szintén jobbról balra, alulról felfelé sorrendben. Az ábrákon jól látható, hogy a bázis-bólus arány durván 2/3-1/3 (egyetlen nap valamilyen okból Ágnes csupán egyszer adott magának bólust). Másrészt látható, hogy az előre beprogramozott bázist Ágnes igen gyakran változtatta, hosszabb-rövidebb időre felfüggesztette vagy csökkentette, ill. megemelte, ami önmagában is oka lehet a labilitásnak.
5. ábra: az utolsó előtti 4 nap bázis és bólus inzulinjai jobbról balra, alulról felfelé sorrendben
6. ábra: az utolsó 4 nap bázis és bólus inzulinjai jobbról balra, alulról felfelé sorrendben
Ezt követően alábbi tanácsokat adtam Ágnesnek:
- Módosítania kellene étkezésein. Legtöbbször először dél körül étkezik. Túl későn vacsorázik. Főként vacsora előtt sokszor túladagolja a bólust.
- Állítani kellene a bázisain: jobbnak tűnne a délutáni emelt bázist 15 órára előre hozni, ugyanakkor pedig az este 10 órás bázist megemelni az éjszakai szintjére. A lényeg, hogy a gyakori esti hipók és a következményes vércukor emelkedések kimaradjanak.
- Mindenképpen helytelen a bázis igen gyakori átmeneti emelése és csökkentése, ill. leállítása. Ha alacsony a cukra, fogyasszon plusz szénhidrátot. Ha magas, akkor adjon kismennyiségű kombinált bólust. Ennek a hatása rövidebb időtartamú, hamarabb csökkenti a vércukrot és nem fenyeget későbbi hipóval, szemben az átmeneti bázisemeléssel.
Nagyon remélem, hogy a következő hónapokban Ágnes vércukrai stabilabbakká válnak és végre vállalkozhat a gyermekáldásra.
Dr. Fövényi József
