A vércukor-önellenőrzés alapvető előfeltétele a jó anyagcsere-vezetésnek
Több évtizede a cukorbetegek bizonyára egyetértenek abban, hogy a vércukor önellenőrzés képezte az alapját a diabétesz kezelésében az elmúlt másfél-két évtizedben végbement forradalmi változásoknak. A vércukornak a beteg által végzendő önellenőrzése már tablettás kezelés mellett is feltétlenül kívánatos lenne, jóllehet ezen esetekben az önellenőrzés eszközeit (vércukormérő, tesztcsík) a társadalombiztosítás sajnos nem támogatja.
A vércukor-önellenőrzés által a beteg mind saját maga, mind gondozó orvosa számára támpontot nyújthat az esetenként szükségessé váló korrekciókra, azaz az étrend, a fizikai aktivitás, illetve a vércukorcsökkentő tabletták, (később az inzulinok) adagjainak módosítására ambuláns körülmények között is. Ezen túlmenően a cukorbeteg azáltal, hogy elvileg bármikor meghatározhatja vércukor értékét, részben kellő önbizalomra tehet szert, részben lehetősége nyílik saját anyagcsere helyzetének lehető legpontosabb megítélésére, és ennek nyomán az esetenkénti önkorrekcióra is.
A vércukor meghatározásoknál fontos szempont, hogy a megfelelő technikával, rendszeresen ellenőrzött vércukormérő készülékkel, és a szavatossági időn belül használt tesztcsíkokkal mért értékeket a beteg kezelési naplóban rögzítse és így azok áttekintését mind maga, mind a gondozó orvosa számára folyamatosan biztosítsa.
A vércukor önellenőrzés során kapott eredmények értékelésénél szem előtt kell tartani, hogy egyszer-egyszer bármilyen (nagyon magas vagy nagyon alacsony) érték előfordulhat anélkül, hogy ebből komoly következtetést kellene levonni. Nem cukorbetegek esetében is ingadozhat a vércukor: étkezések előtt akár 4-6 mmol/l között, étkezéseket követően pedig 5-9 mmol/l között. Cukorbetegeknél az ingadozások mértéke sokkal nagyobb lehet. Éppen ezért a rendszeres vércukormérések eredményeiből csak akkor szabad következtetéseket levonni, ha azok egy-egy napszakra, egy-egy étkezés előtt vagy után jellemzően kimutathatók, az egy-egy időpontban végzett mérések több mint 70%-ában reprodukálhatók.
Fontos tudni!
Diétával és tablettával kezelt cukorbetegeknél viszonylag a legkisebbek a vércukoringadozások, ezért szükségtelen a napi egynél gyakoribb vércukormérés. Nem tartjuk helyesnek az ún. napi profilmérés végzését sem (azaz egyelten nap 5-6 mérés, ezt követően pedig 1-2 héten át semmi). A napi profilmérés kapcsán a beteg automatikusan jobban odafigyel az étkezésre és a gyógyszer helyes bevételére, ami meghamísítja a képet. A lépcsőzetes – naponta-másnaponta egyszer – végzett mérések nagyon jól tükrözik a vércukor alakulás napszakos dinamikáját és mind a beteget, mind a gondozó orvosát jól eligazítják a teendőket illetően.
Ha a kérdést közelebbről megvizsgáljuk, akkor az éhomi vércukorszintek mérésétől kell kiindulnunk. A laboratóriumokban és legtöbbször a háziorvosi rendelőkben – ahol az inzulin nélkül kezelt diabéteszesek túlnyomó többségét gondozzák – rendszerint éhomi vércukor meghatározásra kerül sor. Ennek kapcsán általában kétfajta eredményre juthatnak. „Elfogadható”, azaz mondjuk 7 mmol/l alatti a vércukor, tehát nem kell semmit tenni, minden maradhat a régiben. Az általában nem kerül szóba, hogy a vizsgálatra „készülve” a beteg már az előző napon erősen visszafogja az étkezését, este szinte nem is vacsorázik, tehát a „jó” érték nem feltétlenül tükrözi a valódi állapotot.
Ha viszont ennél magasabb, 8–10 mmol/l közötti értéket mérnek, a beteg és kezelőorvosa közös egyetértéssel bagatellizálja az eredményt és úgy vélik, hogy egy ilyen tartományban mozgó vércukor még nem jelent komoly problémát, attól még nem szükséges sem az étrendet komolyan megszorítani, sem erőfeszítéseket tenni a fokozott fizikai aktivitásra, esetleg gyógyszert változtatni.
(Folytatjuk)
Dr. Fövényi József
