Inzulinkezelés és súlygyarapodás

A vércukor-önellenőrzés előtti érában elsősorban azért féltek az inzulinkezeléstől, mert könnyen okozhatott hipoglikémiát, manapság inkább azért, mert elterjedt a hír, miszerint az inzulin hizlaló.

Miután ennek a veszélye a vércukor rendszeres mérésével jelentősen csökkent, leggyakrabban azt hozzák fel az inzulinkezelés bevezetése ellen – a 2-es típusú cukorbetegek, mivel 1-es típusúaknál az inzulinkezelés azonnali elkezdése nem képezheti vita tárgyát – hogy az inzulin hizlal, ami az egyébként is túlnyomórészt súlyfelesleggel rendelkezők esetében nem lenne kívánatos.

Mindenekelőtt le kell szögezni, az inzulin önmagában nem hizlal!

De:

• Akit inzulinkezelésre állítanak át, gyakran 2–4 kg-mal nőhet a súlya. Ez azonban közvetlenül nem az inzulinhatás következménye. Ezt bizonyítja a normális testsúlyú 1-es típusú cukorbetegek többsége is. A súlygyarapodás okát a feleslegesen több kalória-bevitelben kell keresni. Ebben szerepet játszhat az is, hogy az inzulin hatásaként javulhat az étvágy. Miután az inzulin bevezetését követően javul az anyagcsere, csökkennek a vércukorszintek és kivédhetőkké vagy időben kitolhatóvá válnak a késői szövődmények, ez nagyobb előny, mint az esetenkénti csekély súlygyarapodás.
• Az inzulin hatására a vízháztartás, mely magas vércukorszintek mellett kisiklik, gyorsan rendeződhet, vagyis a relatív kiszáradásos állapot normalizálódik. Ez 1-2 kg-os súlygyarapodáshoz vezethet, mely azonban nem a testzsír növekedését jelenti.
• Ami a legfontosabb: magas, 10 mmol/l-t meghaladó vércukorszintek esetén a vizeletben jelentős mennyiségű, akár napi 100–150 g cukor is ürülhet, ami napi 400–600 kcal veszteséget is jelenthet. Amennyiben az inzulinkezelés eredményeként a vércukorszintek normalizálódnak, az rögtön 400–600 többlet kalóriát jelent a szervezet számára. Éppen ezért minél rosszabb vércukorszinteknél kerül bevezetésre az inzulinterápia, annál jobban vissza kell fogni az étkezést, hiszen a korábban elvesztett kalóriák a szervezetben maradnak. Ezzel a nagyon fontos ténnyel a cukorbetegek többsége nincs tisztában és legtöbbször erre a kezelőorvosuk sem hívja fel a figyelmet.
• Ha az inzulint esetenként túladagolják, az a vércukor eséséhez, hipoglikémiához vezethet. Az ennek a kivédéséhez fogyasztott szőlőcukor, plusz szénhidrát önmagában is elegendő a súlygyarapodáshoz. Éppen ezért törekedni szükséges az inzulin adagjának pontosan az egyéni igényhez történő illesztésére.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az inzulinkezelés bevezetését követően a testsúly ne gyarapodjék?

• Fontos, hogy az első naptól kezdve ügyeljünk a testsúly alakulására. Ezért a kalóriabevitelt a kezelés első napjától kedve mérsékelni szükséges. Ugyancsak célszerű fokozni a fizikai aktivitást. Ugyanakkor az inzulin adagját a szükséges legalacsonyabb szintre kell hozni: a lehető legkevesebb inzulin, amellyel a vércukor még az ideális szinteken tartható, a legjobb.
• 2-es típusú diabéteszben törekedni kell az inzulinnal metforminnal (esetenként a SGLT-2 gátló gliflozinokkal) történő kombinálására. Viszont célszerű kerülni a szulfanilureákkal (glimepirid, gliclazid) történő együtt adást, mely nemcsak a súlygyarapodást, hanem a a hipoglikémia veszélyt is fokozza.
• Az inzulinkezelés első fázisában a vércukorcsökkentő tablettákkal kombinált napi egyszeri- vagy kétszeri bázisinzulin alkalmazása célszerűbb, mint az étkezések előtt adott gyorshatású inzulin.

(Forrás: Diabetes Journal, 2015.1)