A diabétesz elfogadása – Interjú Dr. Purebl György pszichiáter főorvossal
A magyar gyermekdiabetológusok idei kongresszusának (Balatonfüred, 2013. október 2–5.) egyik legemlékezetesebb előadását Purebl György pszichiáter főorvos, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense tartotta „Újrakezdés az édes élet után, avagy a cukorbetegség elfogadásának pszichológiája a családban” címmel a 77 Elektronika szimpóziumán. Az előadás után tettünk fel néhány kérdést az előadónak. Az interjú a 20-21. oldalon olvasható.
A Diabétesz Világnap margójára
Nemrég ünnepeltük a Diabetes Világnapját. Ennek budapesti ünnepségén – a Cukorbetegek Budapesti Egyesülete alapításának 25. évfordulója alkalmával – látványosan illusztrált előadás keretében mutattam be mindazt a változást, ami 25 év alatt végbement a diabétesz kezelésében, mint ahogy erről szólt Magazinunk előző számában megjelent köszöntő is.
Rendkívül érdekes és szemléletes volt az a kiállítás is, melyet a Cukorbetegek Baráti Köre és a HEMEDISZ rendezett a cukorbetegség kezelésének egykorvolt eszközeiről. A Világnap kapcsán jelent meg az a plakát is (előző lapszámunk címlapja is ez volt), amely a Világ legnagyobb országai sorában képletesen országnak minősítve a Diabetest, a harmadik legnagyobb populációval rendelkező entitásnak minősíti Kína és India után, az USA előtt.
A közel négyszáz millió cukorbeteg száma napról-napra nő, úgy tűnik feltartóztathatatlanul és ez már ma is elviselhetetlen terhet jelent nagyon sok ország számára. Számtalanszor foglalkoztunk ennek okaival. Ez a szám a múlt század elején csupán néhány százezret tett ki és itt elsősorban a 2-es típusú cukorbetegségről beszélünk. Ennek jól ismert oka a génjeinkben keresendő. De ez a génállomány semmit se változott száz év alatt. Viszont alapjaiban megváltozott környezetünk, életmódunk, táplálkozásunk, a fizikai aktivitáshoz való viszonyunk. Az egykor örökmozgó, a mindennapi betevőjét „verejtékkel” megkereső emberiség többsége ülő életmódra váltott, melynek minden változata – urbanizáció, egyéni és tömegközlekedés, a háztartások gépesítettsége, elektronizáció, TV, komputer, stb. – jól ismert. Úgy tűnik, a társadalmak tehetetlenül állnak szemben a rohamos változással és még inkább az emberi szervezet, mely képtelen adaptálódni egészséges módon, inkább súlyában gyarapszik és mivel az európai népesség mintegy 40%-a hordozza magában a 2-es típusú diabéteszre való hajlamot, e hajlam hazánk népességének 15%-ában már valamilyen formában manifesztálódik is.
Hiába a jobbnál jobb terápiák, drága gyógymódok, ha az egyének nem képesek életvitelükön, akár erőszakot téve magukon, változtatni, semmi nem állíthatja meg a 2-es típusú diabétesz „diadalmenetét”. Van tehát mit elgondolkodni az idei Diabétesz Világnap után is.
a Főszerkesztő:
Dr. Fövényi József