A nyár örömei és veszélyei: Strandolás és ketoacidózis
A tavasz és a nyár végre meghozta a szabadban tartózkodás és a sok mozgás lehetőségét, de ezzel együtt a hipoglikémiás epizódok gyakoribbá válását is. Most ennek az ellenkezőjéről lesz szó, arról, hogyan okozhatja a „figyelmetlen” strandolás a vércukorszint váratlan megemelkedését és veszélyes ketózis, ketoacidózis kialalakulását. Ez akkor következhet be, ha strandolás, úszás közben az inzulint tartalmazó „töltőtollakat”, „pen”-eket vagy az úszás előtt lekapcsolt inzulinpumpát a tűző napon felejtjük, vagy árnyékba tesszük ugyan, de nem figyelünk arra, hogy rövid időn belül esetleg már rátűz majd a nap. Cikkünk a 18. oldaltól olvasható.
Egy „problémás hét”
Diabétesz szakambulanciánkon van úgy, hogy hetek telnek el nagyobb gond nélkül. Három hete azonban különleges „élménysorban” volt részem, melyet megosztok kedves olvasóimmal, akikre rábízom a konzekvenciák levonását.
Első esetem: Diabéteszes lábambulanciánk főorvosa küldte át a nála akkor először jelentkezett beteget, egy észak-magyarországi faluban lakó 53 éves ápolónőt. Diabétesszel terhelt családja van, maga 19 éve cukorbeteg, egy évvel ezelőttig csak metformin-szulfanilurea terápián volt, de miután vércukrai már évek óta nem csökkentek 10 mmol/l alá, a közeli város diabétesz gondozójában átállították metformin-DPP-4 gátló kombinált kezelésre. Egy éve jobb talpán fekély keletkezett, melyet a Kórház sebészetén kezelgettek, eredmény nélkül. Saját maga nyomozta ki, hogy egy 60 km-rel távolabbi városban hetente rendel egy diabéteszes-lábsebész, aki szakszerűen diabéteszes gyógycipőt és lábágyat írt fel számára. A cipő kiválóra sikeredett, csupán az volt a probléma vele, hogy az állandóan bekötözött lába nem fért bele. Miután a fekélyes lábon járt tovább, a fekély nem gyógyult. Amikor a bal talpán is megjelent fekély, felkereste Kórházunkat, ahol a lábambulancián azonnal az előlábat tehermentesítő lábbelivel látták el és utána került hozzám. Mindeddig nem volt vércukormérője, ezzel azonnal elláttuk, elindítottuk a bázis inzulin-kezelést, miután boka erei nem voltak tapinthatók, nyomatékkal kértük a dohányzás elhagyását és széleskörű útmutatással láttuk el.
Ugyanezen a napon érkezett a második problematikus beteg, szintén 2-es típusú. A 49 éves óvónő egy kelet-magyarországi nagyvárosból költözött a fővárosba. Előző lakhelyén elismert diabetológusok gondozták, napi háromszori 50:50 % arányú kevert analóg inzulinnal kezelték, melyből összesen 66 E-et adagolt. HbA1c szintje 9,7% volt, vércukrai naponta 2–26 mmol/l között ingadoztak, elviselhetetlennek tartotta a sok hipoglikémiát. Korszerűtlen vércukormérőjét azonnal lecseréltük Dcont Trend-re, elláttuk Dcont.hu feltöltővel, valamint az „Inzulinnal kezeltek kézikönyvével”, megbeszéltük, hogy értékeit naponta feltölti a Dcont.hu szerverére és naponta e-mail-en keresztül értekezünk, és ami a legfontosabb, inzulin adagját azonnal 50 E alá csökkentettem és 25:75 % arányú keverékre állítottam át. A vizit 35. percénél tartottunk, amikor a beteg száját alábbi mondat hagyta el: „Úristen, ilyen nincs! Hova kerültem?” – mormolta szinte önmagának és tágra nyitott szemmel hallgatta a számára teljesen új információkat. Azóta már csupán 45 E inzulint ad, hipói elmaradtak, kivirult és várja a szabadságot, amikor elejétől végéig alaposan áttanulmányozhatja az inzulin könyvet, melyből már eddig is sokszor nagyobb tudásra tett szert, mint amennyit korábbi gondozói közöltek vele.
A harmadik esetet csak röviden említem. Hét hónapja egy klinikai vizsgálat keretében hetenkénti intenzív kapcsolatban voltam egy 31 éves 1-es típusú diabéteszes hölggyel, aki egy olyan vizsgálati ágra került, ahol egy új ultragyors hatású analóg inzulin készítményt étkezés után 20 perccel kellett adagolni. Naponta 5-ször mérte vércukrát, adatait hetente kiértékeltem. Vércukor értékei szinte a normális tartományba kerültek, amikor a magas HbA1c szint alapján pokoli gyanúm támadt, kicseréltem vércukor mérőjét és letöltöttem a benne lévő adatokat. Az eredmény köszönő viszonyban sem volt a beteg által megadott értékekkel, zömmel 10–23 mmol/l között ingadoztak cukrai. Ezt az esetet külön írás keretében kommentálom. Most csak annyit: sokkolt a fiatal nő esete, ugyanezen a héten.
a Főszerkesztő:
Dr. Fövényi József