DiabFórum magazin 2016/3 - Vércukorértékek manipulálása kamaszkorban - DiabFórum - Magyarország legnagyobb diabétesz közössége

Vércukorértékek manipulálása kamaszkorban

A kamaszkorú gyermekek egyre inkább önállóságra törekednek, ami a diabétesz ellátásában is megnyilvánul. A függetlenség mellett ugyanakkor igyekeznek megfelelni szüleik és gondozó orvosuk elvárásainak is. Előfordul, hogy ennek érdekében nem mindig a valóságnak megfelelő információt adják át. Cikkünk itt olvasható »

Egészségpolitika?

Dr. Fövényi József orvos-főszerkesztő

„A mai kormánypártok 2010-ben egész társadalmi legitimációjukat az egészségügy rendbetételének ígéretével nyerték el. Ehhez képest eltelt hat év úgy, hogy az egészségügyben semmi nem történt. Sem a szerkezet, sem a működés nem változott, az egyetlen vezérelv az volt, hogy ne kelljen költeni rá. De most már ideje hozzákezdeni valami érdemihez, mert recseg-ropog a rendszer” – mondta egy közelmúltbeli konferencián Kincses Gyula volt szakállamtitkár. Rácz Jenő volt egészségügy miniszter pedig így fogalmazott: „A politika hiú ábrándba ringatja az embereket, mintha a hazai egészségügy képes lenne az orvostudomány aktuális állása szerint mindenfajta szolgáltatást mindenhol, mindenkinek elérhetővé tenni. Ez hazugság, sehol nincs ilyen a világban, még az Egyesült Államokban sem, pedig ott az egy főre jutó egészségügyi kiadás nominálisan annyi, mint nálunk az egy főre jutó nemzeti össztermék”.

Igaz: több százmilliárd forintból jelentősen feljavították a vidéki kórházak állományát és ezt tervezik a fővárosban is, bár az erősen kritizálható tervek még cseppfolyós állapotban vannak. Végre emelni kezdik az orvosi és ápolói béreket, mely üdvözlendő, de mértéke elégtelen és a béremelés elkésett. Jóval korábban, 5-6 évvel ezelőtt kellett volna ezt a lépést megtenni. Akkor talán itt lehetett volna tartani jó néhány ezer ma már külföldön dolgozó orvost és ápolót. Ezzel a béremeléssel senkit nem fognak hazacsábítani.

Eddig azt hallottuk, hogy addig nem lehet több pénzt tenni a rendszerbe, míg azt át nem alakítják. Erre várunk jó negyedszázada, de senki érdemi lépést nem tett a korszerűsítés irányában. Már a kilencvenes évek elején sokan hangoztattuk, hogy a reformot az alapellátásnál kellene kezdeni. Felfejleszteni a háziorvosi praxisokat, csoportpraxisokká alakítva, 2-3-szor több nővérrel, adminisztrátorral, 3-4-szeres dotációval és kvázi szakrendelői szintű műszerezettséggel, saját EKG, ABPM, UH-, kislabor készülékekkel ellátva azokat. Ilyen financiális, szakmai és műszerezettségi feltételek között csábítóvá válhattak volna a praxisok, versengtek volna értük a fiatal orvosok, az alapellátás részben elláthatta volna a szakellátás feladatait, valamint megvalósíthatta volna a megelőző népegészségügyi programokat. Mindez töredék pénzből elérhető lett volna, a kórházakra fordított költségeket tekintve. A második lépés lehetett volna a szakrendelők színvonalának emelése, járóbeteg ellátó központok létrehozása, melyek részben kiválthatták volna a kórházi ellátást egy részét. És így tovább. És mi van ma? A háziorvosok 40 százaléka 60 év feletti, a kiürülő falusi praxisok pedig nem lesznek betöltve, akármit próbálnak tenni. A kórházak adósságállománya pedig folyamatosan fennmarad. Hadd ne folytassam.

Attól tartok, hogy nem csupán magam, de a korombeli cukorbetegek többsége se fogjuk megérni, hogy az egészségügyben meghatározó pozitív változásoknak legyünk tanúi és nem csupán az egymást váltó államtitkárok nevét kell megjegyezni.

A főszerkesztő:
Dr. Fövényi József